2016. február 13., szombat

Kritika

A Kolibri Színház Körmöczi-előadásának újabb kritikája, ezúttal a Magyar Narancsban, Orosz Ildikótól:
» Mennyből a szakadt angyal

Kolozsi Angéla: Emília és az angyal, akit Körmöczi Györgynek hívnak
A szabálytalan hősökről szóló mesék tágítják a szerepjátékaikban jobbára konzervatív kisgyerekek látószögét. Aki minden farsangon makulátlan hercegnőnek vagy szuperhősnek öltözik – az év fennmaradó napjaiban pedig annak képzeli magát –, őszinte érdeklődéssel fogadja majd a kopott viharkabátot viselő, borostás és szétszórt angyal figuráját (Tóth József remek alakításában), aki röhejesen profán nevét is annak köszönheti, hogy egykor nem figyelt oda a mennybéli névadási ceremónián. A tízéves Emília (Molnár Zsófia Boróka e. h.) szakadt őrangyala állandó szabályszegései miatt a lefokozás szélén áll, de kap még egy esélyt, hogy helyrehozza a galibát, amit védence körül kavart. A Kolozsi Angéla regényéből adaptált darabban fontos szerep jut egy összeesküvésnek a lányvécében, egy levakarhatatlan, idegesítő kisöcsnek és a legvidámabb égi barakknak: az angyaltanonc kis puttóknak, akik közt ugyanúgy van eminens és renitens, mint minden evilági iskolában. Fordulatos mese, ötletes látvány, nem tolakodó tanulság és a rendező-színigazgató Novák János élőzenével kísért betétdalai – ez az, amiért a legtöbben a Kolibribe járunk. Ráadásul mindez most még egy csábító hókuszpókusszal kiegészül: előadás előtt a gyerekek angyalokat rajzolhatnak az előtérben a színészekkel közösen, és műveiket kivetítve, animálva láthatják viszont a darabban. Ez még akkor is szuper, ha a pelenkások is tudják, hogy az „angyalposta”, ahol fel kell adniuk a rajzaikat, egy mezei szkenner. Egyedül a darab végi nagy süteménydobálást érezzük túlzásnak.
(Kolibri Színház, rendezte: Novák János)

2016. február 2., kedd

Első nap az óvodában

Óvodai előszoba, benne három széken három kisgyerek: egy lány és két fiú. Először vannak itt: a lány szemlátomást nyugodt, a fiúk közül azonban az egyik nagyon meg van szeppenve, a másik pedig nagyon dühös. A megszeppent fiú (ő üldögél középen) pillanatok alatt el is sírja magát. A lány rögtön vigasztalni próbálja - ám a dühös fiú ebben nem partner...

Lány (Sírósnak)
Itt jó lesz majd, meglátod!

Dühös
Nem látja meg, mert itt nem lesz jó!

Lány (átszól)
De jó lesz, anyukám mondta.

Dühös
Az én anyukám is ezt mondta, és én mégis tudom, hogy nem lesz jó!

Lány
Ha mindkettőnk anyukája azt mondta, hogy jó lesz, akkor biztos, hogy jó lesz itt!

Dühös
Nem lehet jó, hiszen egyikünk anyukája sincs itt!

Lány
Nagyok vagyunk, már nem kell, hogy mindig velünk legyen az anyukánk!

Dühös
Hát persze, hogy nagyok vagyunk - de azért egy anyuka mégis mindig kell!

Lány
Nem kell - épp ettől vagyunk nagyok!

Dühös
Akkor én nem akarok nagy lenni!

Sírós (kiborul)
Én sem akarok nagy lenni!

Dühös
Hát te nem is vagy nagy - mert sírsz!

Lány
De igenis nagy… csak sír!

Dühös
Egy nagyfiú nem sír!

Lány
Miért ne sírhatna: én nagylány vagyok, mégis szoktam sírni.

Dühös
A lányok sírhatnak, akár kicsik, akár nagyok!

Lány
A fiúk is sírhatnak!

Dühös
A fiúk nem sírhatnak!

Lány
De igen!

Dühös
De nem!

Lány
De igen!

Dühös
De nem!

Lány
Igen!

Dühös
Nem!

Lány
Igen!

Dühös
Nem!

Középen felzokog a Sírós.

Lány (Dühösnek)
Na, látod?

Dühös
Látom: sír, mert nem nagy!

Sírós
Nem is akarok nagy lenni: kicsi akarok lenni, hogy ne kelljen idejönnöm, se most, se máskor!

Lány (Sírósnak)
Nem lehetsz többé kicsi, ha egyszer már megmondták, hogy nagy vagy. És itt nagyon jó lesz majd, meglátod!

Dühös
Nem látod meg, mert kicsit se lesz jó!

Lány
De nagyon-nagyon jó lesz, anyukám mondta.

Dühös
Az én anyukám is ezt mondta, de én tudom, hogy nem lesz jó!