2015. június 1., hétfő

Kutyafül a Színház utcán

Turbuly Lilla írása a Színház utcán:

Van egy kedves barátnőm, aki néhány éve adott nekem egy könyvet, azzal, hogy ebből mindig tart otthon egy-két plusz példányt, hogy odaajándékozhassa a barátainak, akik nem ismerik. Az a címe, hogy Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Ma, amikor egy másik kedves barátnőm, Kolozsi Angéla rendezését, a Kutyafül, macskaszőr, egérutat néztem (amit Pálfi Katával közösen írtak), folyton ez a... könyvcím járt a fejemben. Mert ezt az előadást ugyan 3-6 éveseknek hirdetik, de legalább annyira képes megszólítani a felnőtteket is.

Három óvodába induló gyerek (Pálfi Kata, Jaskó Bálint, Szolár Tibor), hét piros szék és három hátizsák némi túlélőfelszereléssel. Félelmek és szorongások, rivalizálás, háromszögjátszmák, odafordulások és eltaszítások – életjátékok egymással és a képzeletük teremtette három legeslegjobb baráttal (egy kutyával, egy cicával és egy kisegérrel). Mindehhez az előadás minden pillanatával együtthangzó-együttrezdülő zene társul Juhász Levente jóvoltából. A színészek minden külsődleges gyerekeskedés nélkül élik a három gyerekkaraktert: a (majdnem mindig) jó kislányt, a menő nagyfiút és a kicsit mamlasz mama kedvencét.

Ahogy a gyerekek képesek szinte bármibe belelátni az egész univerzumot, az előadás is úgy teremti meg néhány egyszerű eszközből, a jól koreografált mozgássorokból és persze főként a színészek energiájából a maga világát. És ez a világ a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt elvarázsolja. Jó, én elfogult vagyok, de ültek még a nézőtéren épp elegen, akik szemmel láthatóan és a tapsból hallhatóan szintén elvarázsolódtak.

Nincsenek megjegyzések: