2015. május 30., szombat

Egy rövid Auguszta-kritika

A Magyar Narancsban.

Sisso

A friss gyerekelőadás legnagyobb előnye az, hogy elfér egy dobozban. Vagyis a doboz maga a játéktér (Sipos Katalin és Sisak Péter munkája), Auguszta kisasszony feltehetőleg ­lakótelepi lakása és a szóban forgó bábjáték helyszíne. Hogy Auguszta kisasszony világa milyen, annak a játék során kell kiderülnie, de annyit azért elmondhatok, hogy akár a tér, amelyben lakik, meglehetősen praktikus és lényegre törő. Kicsit Frásznénire hajaz, kicsit a kárbecslő szomszédasszonyra az Égig érő fűből, meglehetősen pesszimista, ami a valódi gyerekeket illeti. Kolozsi Angéla, aki őt alakítja, a darab írója és rendezője is egyben, sőt ő mozgatja az előadás egy pontján megjelenő bábot, Rezsőkét is. Nekem nem volt zavaró, hogy a báb és a bábos karaktere néha összemosódik, valahogy az egész sutasága kedves színészi önvallomásnak is felfogható.

Viszont elbizonytalanodtam, ki a szöveg célközönsége. Auguszta talán valami óvónőképzőbe jár, és szemináriumi dolgozatot kell írnia arról, milyen a „jó gyerek”. Minden­esetre erről monologizál, mikor Rezsőke labdapattogtatása, ablakon berepülő labdája, majd maga a bábfiú megzavarja. Rezsőke magányos, Auguszta nem kevésbé, és egyikük sem épp szociális vagy udvarias. A jelen lévő felnőttek, kísérők többet nevetnek Auguszta gyerekekkel szembeni előítéletein, és jobban izgulnak a boldog vég miatt. Mintha az előadás használati útmutató volna gyerekeknek: hogyan kezeljék a hülye felnőtteket, hogy nekik jobb legyen. Nehéz, de hasznos tananyag. A legkisebbek el is lankadnak ennyi didaxistól a végére.

Jászai Mari Színház, Tatabánya, március 31.

Nincsenek megjegyzések: