2015. december 30., szerda

2015 - képekben

Január 31-én a Vojtina Bábszínházban, Nagy Viktória Éva rendezésében bemutattuk a Szélike királykisasszonyt.


Március 9-én kezdetét vette Auguszta kisasszony különös tavasza a tatabányai Jászai Mari Színházban.


Március végén részt vettem Békéscsabán a II. Bábos Drámaíró Versenyen, ahol Lomtalanítás című, egy éjszaka alatt írt szövegem megkapta a legjobb dramaturgiájú darab különdíját.

Nyáron jobbára írtam: sikeresen is, sikertelenül is. Például mesekönyveket a Pagonynak: olyat, amiből egyelőre nem lesz könyv - és olyat is, ami 2016 tavaszán lát majd napvilágot.
Megírtam (Horváth Péterrel vállvetve) az Emília és az angyal, akit Körmöczi Györgynek hívnak szövegkönyvét a Kolibri Színház számára.

A Színikritikusok idén a 2014-15-ös évad három legjobb gyerekelőadásának egyikeként jelölték Kutyafül, macskakő, egérút című rendezésemet a Legjobb gyerek- és ifjúsági előadás díjára.

https://scontent.fomr1-1.fna.fbcdn.net/hphotos-xlf1/v/t1.0-9/s851x315/998494_668292046607372_1584653889575409576_n.jpg?oh=3a70f28fb6e43a81e721f79641da7eb2&oe=570EC942

Október 31-én a Kolibri Színház bemutatta az Emília és az angyalt.


A győri Vaskakas Bábszínházban november elsején tartottuk A bőbeszédű diófa premierjét.


November 12-én a 8. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemlén szerepelt az Auguszta kisasszony különös tavasza.

November 17-én a debreceni Csokonai Színházban került színre A mindentlátó királylány. A Gimesi Dóra szövegkönyvéből készült előadás a Vaskakas Bábszínház 2013-as bemutatójának remake-je.


November 21-én a Zsókavár utcai könyvtárban, december 19-én a Debreceni Pagonyban találkoztam Körmöczi György ifjú olvasóival.





Minden kedves Burattináta Drukkernek
egészségben, szeretetben, sikerekben
gazdag
2016-ot
kívánok!

2015. december 25., péntek

Angyal a háznál

A Vendég a háznál december 24-i adásában az angyalokról beszélgetett Hegyesi Gabriella. Többek között Körmöczi Györgyről is: Tóth Józseffel, Molnár Zsófia Borókával és velem.
Az adás az alábbi linken meghallgatható:
» Vendég a háznál/2015.december.24 11:32

2015. december 24., csütörtök

Ünnepek

Nagyon BOLDOG karácsonyt kívánok
Minden Kedves Burattináta Olvasónak! 

2015. december 15., kedd

Most szombaton Debrecenben


Debreceni, illetve most szombaton (19-én) Épp Debrecenben Tartózkodó Barátok, Kedves Ismerősök, Körmöczi Drukkerek!...
Szerző: Kolozsi Angéla2015. december 15.

2015. december 11., péntek

20 éves a bábképzés az SzFE-n


20 év bábosai egy színpadon - SZFE - Padlás - 2015. december 10.
Szerző: Színház- és Filmművészeti Egyetem2015. december 10.

2015. november 13., péntek

Auguszta kisasszony a 8. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemlén

Két vélemény:

Tollal.hu
Megfelelés és függőség snittekben elbeszélve - 8. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle
Mese a didaktikáról - 2015. november 12.

Hosszú nap volt a mai. Még akkor is hosszú, ha három nagyon jó előadással szinte elszaladt az idő. Kezdődött reggel Kolozsi Angéla bravúros bábjátékával. Az érzelmileg nagyon erős előadásnak Angéla ezúttal nem csak az interpretátora, hanem írója és rendezője is volt egy személyben. Ez a produkciónak csak hasznára vált. A szövegnek, dramaturgiának és előadásmódnak tökéletes összhangját sikerült megteremteni, ami a díszlettel és a térhasználattal is harmóniában volt. A „nagyon nem szerethető Auguszta” és a kedves bábfigura kettőse – pazar bábszínészi előadásban – szembesít az elvárások és megfelelések között tátongó űr áthidalásának nehézségeivel. Óvodásoknak ajánlott bábjátékot láttunk, mely nagyon jó mese volt a didaktikáról felnőtteknek is. 

Stuber Andrea naplója
Kolozsi Angéla Auguszta kisasszonyát láttam már Tatabányán. Kellemetlen-kényelmetlen érzéssel most is úgy éltem meg, hogy ez az előadás a kisgyerekek totális kiszolgáltatottságáról szól. Minden helyzetben védtelenek a felnőttek összes hülyeségével vagy rossz emberi minőségével szemben, és az alávetettségükhez még csak nem is kell, hogy a felnőtt a szülejük legyen. Más megközelítésben viszont – Sándor L. kolléga figyelemreméltó meglátása szerint – ez voltaképp egy felnőttnevelő gyerekelőadás. Hátha észreveszik magukat szülők, pedagógusok – gondolom. De speciel a tegnapi előadáson drámai esemény történt. A nézőtér elejében ülő óvodások a cselekmény egy pontján hangosan reagáltak, ad hoc kórusba szerveződve két-három kiáltást hallattak. Felcsillant erre a szemem és a fülem, azt hittem ugyanis, hogy fellázadtak a nézőcskék a színpadi gyerekkollégájuk folyamatos fegyelmezése miatt. De kiderült, hogy épp ellenkezőleg, azt szólták be Augusztának, hogy „Zárd be! Zárd be!” Vagyis biztatták a címszereplőnőt, hogy büntesse csak azt az igyekvő színpadi kisgyereket. Ettől én úgy omlottam össze, mint Michael Douglas a Mekiben.


Tegnap a Marczibányi téren ment az Auguszta kisasszony különös tavasza.
Szerző: Burattináta - Kolozsi Angéla írásai2015. november 13.

2015. október 29., csütörtök

Bemutató a Kolibri Színházban


Neked van őrangyalod? A tízéves Emíliának van! És nem is akármilyen! Öregecske, mogorva, ügyetlen, és szenvedélyesen rajong a puncstortáért! A főnökei kis híján lefokozzák egyszerű közangyallá. De inkább egy tanítványt rendelnek mellé. A szeles puttócskát Ottokárnak hívják. Ők ketten aztán – csupa jó szándékból – alaposan felforgatják Emília családjának életét.Varázsos mese, vagy mesés varázslat? Tartsd nyitva szemed: lehet, hogy ez a valóság – és Neked is van őrangyalod!

ANGYALOK
Körmöczi György, Csatárka Emília szakadt őrangyala: Tóth József

KÖRMÖCZI GYÖRGY FELETTESEI (a HÁRMAK)
Szigorú angyal: Erdei Juli
Engedékeny angyal: Tisza Bea
Hallgatag angyal: Megyes Melinda

PUTTÓK
Ottokár: Bárdi Gergő
Kleofás: Fehér Dániel
Tóbiás: Ruszina Szabolcs

ÍRNOK ANGYALOK
Zuriel: Rácz Kriszta
Muriel: Rácz Kármen

EMBEREK
Csatárka Emília, tízéves: Molnár Zsófia Boróka
Csatárka Emil, Emília öccse, hatéves: Nizsai Dániel
Nagyapa: Szívós Károly
Nagyi: Török Ági

EMÍLIA BARÁTNŐI
Andi: Nyakas Edit
Oti: Kőszegi Mária
Bogi: Alexics Rita

ZENÉSZEK
Baranski László, Bornai Szilveszter, Derzsi Zsolt, Kaboldy András, Kecskeméti Gábor, Tóth Tamás

Dramaturg: Horváth Péter
Jelmez-báb: Matyi Ágota
Díszlet: Pintér Réka
Kreatív technológia: Samu Bence
Zene: Novák János
Mozgás: Lakatos János
Zenei vezető: Bornai Szilveszter
Zenei munkatárs: Kecskeméti Gábor
A rendező munkatársa: Tóth-Gábor Anna
Rendező: Novák János

Az előadást 7-10 éveseknek ajánljuk.

Az előadás időtartama kb. 135 perc egy szünettel.

2015. október 27., kedd

A bőbeszédű diófa

A növények nem beszélnek - igaz?
Hát persze, hogy igaz! - válaszolná erre a kérdésre Alfonza, a vakondlány, aki egy diófa gyökerei között él.
Hát persze, hogy nem! - mondaná Bernát, a medve, aki ugyanennek a diófának az odvában lakik.
Micsoda kérdés! - kacagna a Felícia nevű mókuslány a diófa lombjai közül.
De Zénó, a sokat látott, átutazó légy szerint a növények igenis beszélnek: a cserfák cserfesek, a kőrisek kotnyelesek, a szilfák szószátyárok, a diófák pedig a legnagyobb dumások az összes fa között. Csak hát lehet-e hinni valakinek, aki nem megy a szomszédba egy jó szövegért? Nem mellesleg: ő maga is be akar költözni a diófába…


 
Dramaturg: Pallai Mara
Tervező: Sipos Katalin és Sisak Péter
A tervező munkatársa: Rumi Zsófi
Mozgás: Benkő Ágnes
Zene: Laun László
Rendező: Kolozsi Angéla Blattner Géza-díjas

Játsszák:
Kocsis Rozi Blattner Géza-díjas
Szúkenyik Tamás

Az előadás a Reflex Környezetvédő Egyesület támogatásával jött létre.
 
Bemutató: 2015. november 1. 11 óra, Vaskakas Bábszínház

2015. október 25., vasárnap

Megemlítve


Gyanútlanul olvasgatok, keresgélek, (ma osztották ki az idei Aranyvackor díjait), amikor rábukkanok egy bekezdésre - és ...
Szerző: Burattináta2015. október 22.

2015. szeptember 21., hétfő

Már a Kolibri homlokzatán


Egy gyönyörű és tökéletesen megírt könyvünkből színházi előadás születik hamarosan:-) Mi már nagyon várjuk, reméljük,...
Posted by Pozsonyi Pagony on 2015. szeptember 20.

2015. augusztus 29., szombat

Interjú

Stuber Andrea beszélgetett velem a Színikritikusok díjának jelölése kapcsán. Az interjú elolvasható a Revizoron:
» Akinek angyala van

2015. augusztus 21., péntek

A Kolibri Színházban...

... október végén: Emília és az angyal, akit Körmöczi Györgynek hívnak.
Részletek és szereposztás » ITT!

2015. augusztus 12., szerda

Tegnap


2015. augusztus 4., kedd

Jelölés

Nagy öröm érte a Kutyafül, macskakő, egérút című produkció (így a Pálfi Katával közösen írt burattinátából készült előadás) stábját.

"A Színházi Kritikusok Céhe idén 35. alkalommal nyújtja át az előző évad legkiemelkedőbb színházi teljesítményeit elismerő Színikritikusok Díját. A céhtagok legalább évi kilencven premier megtekintése után voksolhatnak, s aki a legtöbb szavazatot kapja, az viheti haza a díjat. A tizenöt kategória mindegyikében a három legjobb szerepel, s hogy közülük kié a díj, az csak 2015. szeptember 20-án, a Trafó – Kortárs Művészetek Házában megrendezett átadó ünnepségen derül ki, melyet idén Boross Martin rendez. A kritikusok itt fogják átadni negyedik alkalommal életműdíjukat: a titkos szavazással megválasztott nyertes nevét hamarosan nyilvánosságra hozzák." (Jászay Tamás)

Folytatás és a jelöltek listája megtekinthető az alábbi linken:
» Harmincötödik alkalommal adják át a Színikritikusok Díját: itt a várományosok listája

2015. augusztus 3., hétfő

Körmöczi György hitvallása

Vigaszt hoz vagy örömhírt mond, ha az angyal megjelen’ -
megjelenni passzióból egy angyalnak helytelen.
Helytelen talán, de mégis: ebben van az élvezet.
Embertestben tapint-, szagol-, s kóstolhat meg étkeket.

Imádom a levendula meg a kávé illatát,
a frissen nyírt, üde füvet; ha a Duna illan át
lábfejem felett, miközben talpam alatt száz kavics…
Embertestben közlekedni olyan élmény: párja nincs.

És az ízek? Testtelenül nem tudnék róluk soha:
Csoki, puncs és vanília: zamatuk külön csoda!
Rántott csirke, bolognai, s a káposztás cvekedli -
milyen kár, hogy képtelenség éjjel-nappal csak enni!

De azt várják, hogy jó legyek,
ne öltsek testet, ne egyek…
Ám mindebben én hol vagyok?
Csak szolgáljak – és jó napot?!

Pár jó falat vagy érdemek?
Kívánnám: egyként érjenek,
de ez dilemma, ördögi -
miért kell ebben dönteni?

Angyaloknál nincsen ingyen az embertestben levés -
megjelenhetsz szenvedélyből, de elér a büntetés.
A szankció pontlevonás: tudj róla, ha kérdezik -
sok mínuszpont azt jelenti: nem lesz szobrod évekig.

Pedig egy köztéri szobor, vagy egy olajportré, ó,
minden angyal vágya – mégis: könnyen elmulasztható.
Ez okozza a dilemmát, s a döntés csak rajtad áll:
most repülsz a boldogságtól - vagy lesz híred, s messze száll.

Mert hogyha nem lesz hírneved,
nem hívnak majd az emberek.
Ám hogyha ismertségre jutsz -
az örömöknek lőttek: fuccs!

És csak kérik, hogy jó legyek,
ne öltsek testet, ne egyek…
Ám mindebben én hol vagyok?
Csak szolgáljak – és jó napot?!

Dicsőség hát vagy élvezet?
Tőlem hiába kérdezed:
ez a dilemma ördögi -
s nem tudok ebben dönteni!

2015. július 4., szombat

2. Csengő Hanga virágüzlete

(a függés meséje)

Csengő Hanga úgy ismerte a virágokat, mint senki, Éppenitt községben. És szerette is őket - de nem emiatt dolgozott reggeltől estig a nagyanyjától örökölt virágüzletben. Ha valaki megkérdezte volna annak idején, hogy mi szeretne lenni, Hanga biztos nem válaszolta volna azt, hogy: kertész és virágárus. Szívesebben ment volna
szakácsnak, mert nagyon szeretett enni.
Vagy bohócnak, mert nagyon szeretett nevetni és nevettetni.
Vagy énekesnek, mert nagyon szeretett volna énekelni - bár ehhez sosem volt elég bátorsága.
Hanga tehát tette, amit mindenki várt tőle: egész nap nagyanyja virágüzletében dolgozott.
Máskor a virágbolt mögötti kertben nevelgetett:
tavasszal jácintot és nárciszt,
nyáron árvácskát, harangvirágot, szegfűt és rózsát,
ősszel kardvirágot és kikericset.
Megint máskor a virágpiacon válogatott: pontosan tudta, mikor milyen virágot vegyen. Egyetlen pillantással fel tudta mérni, melyik virág igazán friss, és melyik indul órákon belül hervadásnak. Másodpercre pontosan tudta, melyik mikor fog kinyílni, melyik mikor a legszebb: így mindig teljes pompájukban adhatta el őket. Csengő Hanga virágüzlete minden értelemben virágzott: Éppenitt községben (szerda kivételével) minden nap lehetett virágot vásárolni, ráadásul sokfélét és gyönyörűségeseket.

Ám egy nap vándorcirkusz érkezett, és táborozott le félúton Éppenitt és Lennevolna között, az országút melletti mezőn. Egy szerdai (szabad)napon Hanga is jegyet vett a cirkuszi előadásra – ami annyira, de annyira tetszett neki, hogy másnap úgy érezte: újból el kell mennie, megnézni. Hosszú évek óta először fordult elő, hogy Hanga nem nyitotta ki a virágüzletet – de nem érzett lelkiismeret-furdalást emiatt: egy kósza és előre nem látott szabadnapot mindenki megérdemel, ő pedig, aki még betegség miatt sem tartott zárva soha, különösen! Majd pénteken kinyit – gondolta.
De aztán pénteken is cirkuszba ment.
És szombaton is.
És vasárnap is.
Hétfőn csak azért nem, mert előadásszünet volt. Aznap tehát kénytelen-kelletlen kinyitotta a virágüzletet, de másra sem tudott gondolni, mint a cirkuszra – így hát kedden az elsők között váltott újra jegyet.

Hanga az elkövetkező hetekben (hétfő kivételével) minden áldott nap a cirkuszban ült, még azután is, hogy már betéve tudta a teljes műsort - mivel (hétfő kivételével naponta kétszer, szombaton háromszor!) mindig ugyanazt adták.
Először a hét oroszlán lépett színre (ebből kettő kölyök volt),
aztán jöttek a bohócok,
majd az uszkárok,
utána megint a bohócok,
aztán a légtornászok -
és szünet.
Szünet alatt Hanga vett magának
három óriásperecet,
két kakasos nyalókát,
egy kis zacskó mandulát és
egy csomag francia drazsét.
Mire véget ért a szünet, Hanga meg is evett mindent szépen, mert tudta, hogy előadás közben mekkora modortalanság falatozni. Szünet után jöttek a lovak,
aztán a bohócok,
majd egy zsonglőr,
újra a bohócok,
egy bűvész,
egy öreg elefánt -
és végül az ugrócsoport.

Hosszú heteken át (hétfő kivételével naponta kétszer, szombaton háromszor) minden áldott nap ez volt a műsor:
délelőtt is,
délután is,
szombatonként este is.
Hanga éppen százszor ülte végig a kétszer egy órát, és falatozta végig a két rész közötti háromnegyed órás szünetet.
Az első tíz előadást, persze, lelkes és rajongó sikolyok közepette nézte végig.
A második tíz előadáson is vörösre tapsolta a tenyerét - bár már nem sikítozott.
A harmincadik előadáson még mindig izgult, de már nem tapsolt olyan erősen.
A negyvenedik előadáson már akkor sem rezzent össze, ha valamelyik művészt egy hajszál választotta el a balesettől - de azért még tapsolt a mutatványok végén.
A negyvennegyedik előadástól már csak ásítozott.
Mégsem tudott nem-elmenni a cirkuszba.
Ez alatt a sok hét alatt
Hanga kissé elhízott,
összeveszett vele a nagymamája,
megorrolt rá
Ella barátnője, aki Éppenitt község postáján dolgozott
és
Emma barátnője, aki a község iskolájában tanított.
Enna barátnője, az éppenitti könyvtáros kisasszony, csupán egy vállrándítással véleményezte, de a lelke mélyén felháborítónak tartotta Hanga viselkedését.
Neheztelt rá Érzékeny Bulcsú,
de még Közértes Piri is -
magatartását úgy általában furcsállották az éppenittiek.
Mert az még csak hagyján, hogy (hétfő kivételével) a virágbolt felé sem nézett!
De ez alatt az egy év alatt Hanga egyszer nem ebédelt a nagymamájánál,
nem látogatta meg Ellát,
nem kirándult Emmával,
nem hívta föl telefonon Ennát,
nem jutott eszébe Érzékeny Bulcsú -
és Közértes Pirivel sem kávézott többé vasárnap reggelente.

- Mi történik velem? - kérdezte egy reggel a tükör előtt állva saját magától. Rögtön ezután elindult a cirkuszba.
– Ma a végére járok! – mondta, miközben a buszmegálló felé loholt. – Ma kiderítem, miért kell (hétfő kivételével) minden áldott nap cirkuszba mennem!

Már csak két mutatvány volt hátra a századik előadásból, amikor Hanga észrevette a varázslót. Kétség sem fért hozzá, hogy az: csillagos süvege volt, csillagos palástja, hófehér szakálla – és körülbelül akkora lehetett, mint egy fél literes ásványvizes palack. A zenekari emelvényén üldögélt egy kottatartó állványon, és a közönséget pásztázta, ahogy mindig, minden előadáson. Csodálatos varázslatokat tudott, mégsem léphetett föl a cirkuszban, mert egy ilyen pici varázslónak a csodái is picikék - a közönség alig látott volna belőlük valamit. Óriáskivetítővel lehetett volna segíteni a helyzeten, arra viszont nem futotta a bevételből - a varázsló tehát (igazgatói utasításra) közönségszervezői minőségben üldögélt a kottatartó állványon. Az volt a feladata, hogy megbűvölje a nézőket (egyesével, valamennyit!), úgy, és annyira, hogy azok legközelebb újra el akarjanak jönni az előadásra. Ez nem volt túl tisztességes ötlet a cirkuszigazgató részéről - viszont annál jövedelmezőbb, mert egyetlen előadásra négyszer is vissza lehetett bűvölni ugyanazokat a nézőket. Négynél többször azonban - az igazgató úr legszigorúbb utasítására - senkit nem volt szabad. Ennek ellenére megesett, hogy a varázsló valakit hatszor, nyolcszor is visszabűvölt. Egy komplett családot négy gyerekkel, például, mert a legkisebb gyerek úgy, de úgy tudott nevetni a bohócokon, hogy attól még az amúgy igen mogorva, az embereket nem túlságosan kedvelő varázslónak is határtalan jókedve kerekedett.
Aztán volt egy aprócska nagymama, akinek mindig könnybe lábadt a szeme a légtornászok mutatványa alatt - miközben úgy bámulta őket, hogy kicsi híján maga is elröpült. "Milyen szép, milyen szívszorító!" - gondolta a varázsló, és annyira belefeledkezett ebbe az aprócska nagymamába, hogy véletlenül tíz egymást követő vasárnapra bűvölte vissza a cirkuszba. Amit utólag, persze, egyáltalán nem bánt.
Hanga volt az egyetlen, akit a varázsló száz előadásra bűvölt vissza a cirkuszba. Hangának minderről, persze, sejtelme sem volt. Amikor megpillantotta a varázslót, azt gondolta: "Jé! Egy varázsló! Talán ő meg tudja nekem mondani, miért jövök (hétfő kivételével) minden áldott nap a cirkuszba, amikor pedig eszem ágában sincs már cirkuszba járni!"
A varázsló egyáltalán nem volt kedves, amikor Hanga bekopogott az öltözőjébe. Hanga mindenesetre habogni kezdett arról, miért zavarja a varázsló urat. Amikor mondókájában odáig jutott, hogy:
- Szóval... Ha esetleg a varázsló úr tudna nekem abban segíteni, hogy ne járjak többé cirkuszba... - a varázsló váratlanul fölüvöltött és kettőt suhintott a pálcájával. Hanga elájult, és amikor pár perc múlva magához tért, egy kimustrált kalitkában találta magát. "Mekkora kalitka!" - villant át Hanga agyán, de rögtön ezután belehasított a felismerés: nem a kalitka hatalmas, hanem ő lett pici.
Éppen akkora, mint a varázsló. Éppen akkora, mint egy fél literes ásványvizes palack.
- A nevem Schwind Lipót - hajolt meg a varázsló a kalitka túloldalán. Hangának feltűnt, hogy most sokkal-sokkal kedvesebb, mint amikor Hanga bekopogott hozzá. - Aggodalomra semmi ok: remekül fogod érezni magad nálam!
- Kijöhetek a ketrecből? - kérdezte Hanga, amikor végre meg tudott szólalni.
- Attól tartok: nem - válaszolta nagyon-nagyon kedvesen a varázsló.
- Mikor mehetek ki innen? - kérdezte Hanga cérnavékony hangon.
- Attól tartok: soha - válaszolta, ha lehet, még kedvesebben a varázsló.
Hanga rémülten hallgatta Schwind Lipótot, aki ezek után arról beszélt, hogy
Hangánál szebbet még az életben nem látott,
és hogy elbűvölő, amikor sikongatva kacag,
elbájoló, ahogyan tapsol,
káprázatos, ahogyan eszik,
és még akkor is gyönyörűséges, amikor unalmában ásítozik.
- Szerencsére azonban - folytatta Schwind Lipót -, mától fogva soha, soha többé nem fogsz unatkozni, mert olyan mutatványokat adok majd elő neked (és egyedül neked!), amilyet még nem látott a világ. És azt is megígérhetem - lelkendezett tovább a varázsló - , hogy soha, soha többé nem kell kétszer ugyanazt a produkciót végignézned, mert a földkerekség legfantasztikusabb varázslója (vagyis: én) bármit (de tényleg bármit!) képes varázsolni. Mindjárt meglátod! Most azonnal kérj bármit, de tényleg bármit, hogy ezt bebizonyíthassam!
- Haza szeretnék menni - suttogta Hanga.
- Na, ezt az egyet nem lehet! - csattant fel Lipót, majd rövid gondolkodást követően, jóval kedvesebben még hozzátette: - Nem is érdemes, mert itt aztán semmiben nem fogsz hiányt szenvedni. Ennél valamit? Mert ételből is kérhetsz bármit...

Hanga élete elkövetkező sok hetét a cirkuszban, Schwind Lipót öltözőjében, egy kalitkába zárva töltötte. Ez alatt a sok hét alatt
belebetegedett a bánatba a nagymamája,
égre-földre kereste őt Ella barátnője,
a szemét is kisírta Emma barátnője,
mialatt a könyvtáros Enna csak sokat sejtetően hümmögött,
Érzékeny Bulcsú megsértődött,
Közértes Piri pedig beállt a virágboltba helyettesíteni.
Mindeközben Hanga a bánattól
nem evett,
nem ivott,
nem beszélt.
De - mivel bánatosan,
csont soványra fogyva,
sírástól kivörösödött szemmel,
sápadtan és hallgatagon is gyönyörűnek találta -,
Schwind Lipót nem engedte el.

Nyolc héttel és két nappal később, egy hétfői napon, (a cirkusz aznap nem játszott, ámde próbált), épp a légtornászok gyakorlata közben, amikor a törékeny akrobatalány lendületet vett a legnehezebb ugrásához - csodálatos dal csodálatos hangjai töltötték be a cirkuszt. Az akrobatalány elvétette az ugrást. Légtornásztársai felkiáltottak rémületükben, de - mindenki nagy döbbenetére -, a lány nem zuhant le. Lebegett. Szemmel láthatóan annak a csodálatos dalnak a csodálatos hangjai ringatták őt a levegőben, ami ugrásában megzavarta. A többiek lenyűgözve álltak. Aztán az egyik akrobata fiú - a legbátrabb -, a mélybe vetette magát. És ő sem zuhant le. Már ketten lebegtek ég és föld között, a csodálatos dal csodálatos hangjaira.
Nem telt bele negyed óra, és az összes légtornász a manézs fölött lebegett, miközben a többiek tátott szájjal bámulták őket. Csak ketten nem bámészkodtak: a cirkuszigazgató, aki tűvé tette a hang forrásáért az épületet - illetve Schwind Lipót, aki eszelősen próbálta befőttesüvegbe gyűjteni a mindenfelé röpködő csodálatos hangokat. A művelet eleve reménytelen volt, mert újabb és újabb hangok indultak útjukra ismeretlen kiindulópontjukról. Schwind Lipót azért, ha valamennyit nem is, rengeteg csodálatos hangot gyűjtött a befőttesüvegbe, és szaladt velük Hangához.
A cirkuszigazgatóval egy időben ért az öltözője elé. A direktor volt a gyorsabb: ő nyitott be elsőnek. Hanga nem vette észre azonnal a belépőket: önmagáról megfeledkezve énekelt, mert eszébe jutott
egy ebéd a nagymamájánál,
egy pletykaparti Ellával,
egy kirándulás Emmával,
még az az undok Enna is eszébe jutott…
Felidézett egy nagy közös nevetést Érzékeny Bulcsúval,
egy kávéillatú reggelt Közértes Pirivel -
és dalocskát rögtönzött erről a sok szép emlékről.
Csak amikor a cirkuszigazgató áradozni kezdett
varázslatos hangjáról,
tündéri méreteiről,
bűbájos lényéről -
akkor akadt el Hangában a csodálatos hangok sora. És miközben a direktor
magas gázsit,
külön plakátot,
saját öltözőt és
világhírt ígért, Hangának elég ideje volt, hogy felmérje a helyzetet, és (sok-sok-sok hét reménytelenség után) felismerje a mostvagysohát. Rábólintott az igazgató ajánlatára, és - miután végignézte, ahogy kinyitja a kalitka ajtaját -,
hagyta, hogy a direktor a tenyerére vegye;
hagyta, hogy Schwind Lipót mellett elhaladva kivigye őt az öltözőből;
még megvárta, amíg a direktor beugrott egy pillanatra az irodába egy szerződésért -
ám mikor be akart lépni Hangával a manézsba... Hanga arra kérte az igazgatót, hogy először a nézőtéri büfébe vigye legyen kedves, mert nagyon vágyik az ott (és csak ott!) kapható mandulára. A cirkuszigazgató boldog örömmel teljesítette Hanga kérését... Aki a büfébe érve leugrott az igazgató tenyeréről,
és futásnak eredt. (A nézőtéri büféből már nem volt gond megtalálni a kijáratot.)
Hanga futott, ahogy csak a lába bírta.
El innen!
Nem baj, ha csont soványan,
nem baj, ha holtsápadtan,
nem baj, ha akkorkaként, mint egy fél literes ásványvizes palack,
csak FUTÁÁÁS!
És azt se bánta, hogy - ha egyáltalán felismeri -,
elájul majd a nagymamája;
Ella vihogni,
Emma sírni,
Enna gúnyolódni fog.
Azt sem bánta, hogy Érzékeny Bulcsú majd felteszi őt a vegyeskereskedés egyik polcára - és ezen talán a hasukat fogják majd nevettükben;
és elképzelhető az is, hogy jövőbeni közös kávézásaik alkalmával Közértes Piri is gyakran összetéveszti majd Hangát a tejes dobozzal…
A Hanga szökését követő napokban, - ki lassan, ki gyorsabban -, végül mindenki túltette magát a hétfői próba csodáján. Az igazgatót kivéve, aki - miután a szó szoros értelmében kicsúszott kezei közül élete nagy lehetősége -, két hétig nyomta az ágyat.
És (persze!) Schwind Lipótot kivéve -
aki két hét múlva se,
és nyolc hét múlva se,
és fél év múlva se,
és egyáltalán: soha többé nem lett olyan, mint annak előtte. Soha többé nem bűvölt meg egyetlen nézőt sem - például. Ennek következtében viszont jelentősen megcsappant a cirkusz közönsége, és hosszú idő után fél- meg negyedház előtt zajlottak a produkciók.

Ezalatt Éppenitt községben Hanga visszavette a virágbolt vezetését Közértes Piritől. Az üzlet, ahová Hanga távollétében az éppenittiek inkább a kíváncsiság miatt jártak, semmint a csokrok és a bokréták okán, Hanga visszatérése után újra felvirágzott. Felvirágzott annak ellenére, hogy Hangával csak elvétve találkoztak a vásárlók: az eladónőt állandóan eltakarták a vázák, a kaspók, a locsolókannák, a vágott- és cserepes virágok.
Néhány hónappal Hanga visszatérése után:
- Hanga, itt vagy valahol? - keresgélte a virágárust a szobapálma levelei között Ella. - Őrületes híreim vannak a vándorcirkuszról!
- Nem érdekel! - termett a kaspós polc tetején a virágárus.
- Pedig ezt hallanod kell! - lelkendezett Ella, és elmesélte, hogy a legutóbbi előadások egyikén csodálatos hangok töltötték meg a cirkuszi sátrat. - A lennevolnai unokahúgom gyerekei mesélték, hogy a zsonglőr, aki épp porondon volt, elvétette a mutatványát, de a buzogányok ahelyett, hogy a földre potyogtak volna, lebegni kezdtek. Lebegni! Most szólj hozzá!
Hanga egy másodpercig - ő maga sem értette miért -, úgy érezte, hogy azonnal itt hagy csapot-papot, és visszamegy a cirkuszba.
- És ez még semmi! - ujjongott tovább Ella -, mert a következő előadáson, - ezt a Lennevolnai Hírmondó is megírta -, amikor újra megszólaltak ezek a csodálatos hangok, már nem csak a porondon lévők: az egész nézőtér lebegni kezdett! Hát nem fantasztikus?
Hanga becsukta a szemét, és maga elé képzelte Schwind Lipótot, amint az öltözőjében ül és bánatosan nyitogatja-csukogatja a befőttesüveget: kiereszti, majd újra összegyűjti emlékeit, a csodálatos hangokat.
- Lennevolnában már csak Repülő Cirkuszként emlegetik a társulatot - áradozott Ella. - A sógorom unokatestvérének a felesége mesélte, hogy már hetekkel korábban nem lehet jegyet kapni az előadásokra. De hallottam mást is: a Községi Hírmondó pletyka rovata megírta, hogy hamarosan világkörüli turnéra indulnak: végleg elhagyják az Éppenitt és Lennevolna közti füves területet. Ami bizonyos tekintetben szomorú. Nem gondolod?
Hanga nem tudta, mit gondoljon. Így aztán nem is gondolt semmit: vezette tovább a virágüzletet,
tavasszal jácintot és nárciszt,
nyáron árvácskát, harangvirágot, szegfűt és rózsát,
ősszel kardvirágot és kikericset nevelgetett.
Eljárt a virágpiacra,
minden másnap a nagymamájánál ebédelt,
meglátogatta Ellát,
kirándult Emmával,
felhívta telefonon Ennát,
nagyokat nevetett Érzékeny Bulcsúval -
és vasárnap reggelente Közértes Pirivel kávézott.

De aztán sok-sok-sok hónappal később mégis gondolt valamit: feladott egy képeslapot az Éppenitti Postahivatalban. Sűrűn tele volt írva. (A tartalmát mindenki betéve ismerte a kisvárosban, tekintve, hogy Ella vette fel a küldeményt.) Így szólt:
Csöppet sem kedves Schwind Lipót!
Bár nem érdemled meg, tudatom Veled, hogy jól vagyok: úgy tűnik, körülöttem mindenki megszokja lassan, hogy ilyen picike lettem. Már nem vagyok csont sovány, a kedvem is a réginek mondható - a cirkusz cseppet sem hiányzik, de valami mégis, nagyon, csak nem tudom mi az?
Nem érdemled meg azt sem, hogy gondoljak Rád - de mégis sokat gondolok Rád. Az egyik rádgondolásnál például az jutott eszembe, hogy varázsolhatnál magadnak egy óriáskivetítőt! Akkor újra felléphetnél, mert a közönség az összes mutatványodat meg tudná nézni! Hát nem nagyszerű ötlet?
Üdvözöl: Csengő Hanga

2015. július 2., csütörtök

1. Bevezető - avagy: Éppenittbe tévedni

Valahol az országban, Magácska megye Lennevolna nevű kistérségében, közvetlenül a Momen Tanya után, van egy pici, térképen nem jelzett zsáktelepülés: Éppenitt. Ha az ember szánt szándékkal indulna a keresésére, megeshet, hogy nem találna rögtön oda - ha azonban Lennevolna felé autókázik gyanútlanul, - márpedig Magácska megyében mindenki ebbe a csodálatos városba tart -, bizonyosan itt köt ki.

Eltévedni már önmagában is nagy bosszúság, s ezt a bosszúságot csak fokozza, hogy Éppenitt község első pillantásra nem tűnik különösebben barátságos helynek. Ráadásul, ha a figyelmetlen utazó egyszer betévedt ide, nem keveredik ki egykönnyen: a község valamennyi háza mellett el kell haladnia, minden ház minden lakóját meg kell ismernie ahhoz, hogy visszataláljon a főútra, és folytathassa útját a szépséges Lennevolna felé. Ha ugyan az éppenitt községi kitérő után akarja még…

A zsákfalu elején, (térképen nézve: Éppenitt jobb alsó csücskében), közvetlenül a bevezető út mellett áll Érzékeny Bulcsú vegyeskereskedése, mindjárt mellette pedig a vegyeskereskedő tükörcserepekkel borított háza: ez az épület derült időben úgy szikrázik, hogy az ember szinte belevakul, rossz időben viszont a szürkét százszorosan szürkének mutatja. A gyanútlan utazó, ha autóval tévedt ide, itt még nem szokott megállni, csak gurultában ámuldozik a furcsa házon, miközben állít kicsit a szélvédőre hajtható napellenzőn.
A virágkereskedés előtt azonban már biztos benne, hogy eltévedt, éppen ezért leparkol és kiszáll autójából, hogy valakitől útbaigazítást kérjen. Csakhogy Éppenitt község ebben a pillanatban olyan, mintha teremtett lélek sem lakná: be kellene menni tehát valamelyik boltba! Bár Csengő Hanga virágüzletébe pont nem érdemes: utazónk előbb pillantana meg egy levélen kuksoló katicát, mint magát az üzletvezetőt.
A gyógynövénybolt kirakatán keresztül (kérve kérem, jól vigyázzon a kedves utazó: össze ne maszatolja az üveget a nagy leskelődésben!), megpillanthatja a mogorva tulajdonost, amint a műmárvány asztalokat törölgeti nagy elánnal.
Ha ide nem merne belépni (amin nem csodálkozom), továbbhaladhat Tök Bódog fodrászműhelye felé - de a hóbortos hajszobrász, aki örökösen álmodozik és emlékezik, szinte bizonyosan nem lesz képes utazónkra figyelni, nemhogy útbaigazítani őt.
A következő házból viszont képtelenség kicsalni Sehogyse József mozigépészt - az esti vetítés előtt nem fogja elhagyni az otthonát.
Utazónk bekopoghat még Hay Danka doktornő rendelőjének ajtaján - itt viszont ne csodálkozzon majd, ha valaki mást fog találni, mint akit keres: Hay Danka már jó ideje nem Éppenitt község orvosa.
Ezzel vissza is értünk Érzékeny Bulcsú vegyeskereskedéséhez - az Éppenittről kivezető utat valahogy mégsem találni. Mintha elvarázsolták volna. Ki segíthet itt? Kihez fordulna legelőször a kedves utazó?
Ha elkeseredésében képtelen dönteni, akkor esetleg foglaljon helyet a főtéri padon, Hír úr bódéja mellett, és, ha az újságos éppen ráér, hallgasson meg néhány történetet az itteniekről! Pár óra elteltével bizonyosan tudni fogja, kit érdemes megkérni rá, hogy visszakalauzolja a Lennevolna felé vezető főútra. Bár, miután végighallgatta a történeteteket, az is előfordulhat utazónkkal, hogy többé már el sem akar menni innen: házat vesz, boltot nyit, és végleg letelepedik Éppenitt községben.

2015. június 5., péntek

POSzT-Off

Június 10-én, 15 órakor a Bóbita Bábszínházban: Kutyafül, macskakő, egérút.
Kovács Bálint Off-ajánlója az Origo-n:
» Ezeket az előadásokat nézzük a POSZT-on

"Június 10-én már megint a gyerekszínházra érdemes figyelni. De mivel a Kutyafül, macskakő, egérút című bemutató az egész évad legjobb előadásai közé tartozik, ideértve minden formát és műfajt, a felnőttek aligha engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy kihagyják Kolozsi Angéla és Pálfi Kata hihetetlenül szellemes és lenyűgöző gyerekdarabját az első napról az óvodában, az iskolában vagy bárhol, ahol az ember fia magára van utalva."

2015. június 1., hétfő

Kutyafül a Színház utcán

Turbuly Lilla írása a Színház utcán:

Van egy kedves barátnőm, aki néhány éve adott nekem egy könyvet, azzal, hogy ebből mindig tart otthon egy-két plusz példányt, hogy odaajándékozhassa a barátainak, akik nem ismerik. Az a címe, hogy Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Ma, amikor egy másik kedves barátnőm, Kolozsi Angéla rendezését, a Kutyafül, macskaszőr, egérutat néztem (amit Pálfi Katával közösen írtak), folyton ez a... könyvcím járt a fejemben. Mert ezt az előadást ugyan 3-6 éveseknek hirdetik, de legalább annyira képes megszólítani a felnőtteket is.

Három óvodába induló gyerek (Pálfi Kata, Jaskó Bálint, Szolár Tibor), hét piros szék és három hátizsák némi túlélőfelszereléssel. Félelmek és szorongások, rivalizálás, háromszögjátszmák, odafordulások és eltaszítások – életjátékok egymással és a képzeletük teremtette három legeslegjobb baráttal (egy kutyával, egy cicával és egy kisegérrel). Mindehhez az előadás minden pillanatával együtthangzó-együttrezdülő zene társul Juhász Levente jóvoltából. A színészek minden külsődleges gyerekeskedés nélkül élik a három gyerekkaraktert: a (majdnem mindig) jó kislányt, a menő nagyfiút és a kicsit mamlasz mama kedvencét.

Ahogy a gyerekek képesek szinte bármibe belelátni az egész univerzumot, az előadás is úgy teremti meg néhány egyszerű eszközből, a jól koreografált mozgássorokból és persze főként a színészek energiájából a maga világát. És ez a világ a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt elvarázsolja. Jó, én elfogult vagyok, de ültek még a nézőtéren épp elegen, akik szemmel láthatóan és a tapsból hallhatóan szintén elvarázsolódtak.

2015. május 30., szombat

Egy rövid Auguszta-kritika

A Magyar Narancsban.

Sisso

A friss gyerekelőadás legnagyobb előnye az, hogy elfér egy dobozban. Vagyis a doboz maga a játéktér (Sipos Katalin és Sisak Péter munkája), Auguszta kisasszony feltehetőleg ­lakótelepi lakása és a szóban forgó bábjáték helyszíne. Hogy Auguszta kisasszony világa milyen, annak a játék során kell kiderülnie, de annyit azért elmondhatok, hogy akár a tér, amelyben lakik, meglehetősen praktikus és lényegre törő. Kicsit Frásznénire hajaz, kicsit a kárbecslő szomszédasszonyra az Égig érő fűből, meglehetősen pesszimista, ami a valódi gyerekeket illeti. Kolozsi Angéla, aki őt alakítja, a darab írója és rendezője is egyben, sőt ő mozgatja az előadás egy pontján megjelenő bábot, Rezsőkét is. Nekem nem volt zavaró, hogy a báb és a bábos karaktere néha összemosódik, valahogy az egész sutasága kedves színészi önvallomásnak is felfogható.

Viszont elbizonytalanodtam, ki a szöveg célközönsége. Auguszta talán valami óvónőképzőbe jár, és szemináriumi dolgozatot kell írnia arról, milyen a „jó gyerek”. Minden­esetre erről monologizál, mikor Rezsőke labdapattogtatása, ablakon berepülő labdája, majd maga a bábfiú megzavarja. Rezsőke magányos, Auguszta nem kevésbé, és egyikük sem épp szociális vagy udvarias. A jelen lévő felnőttek, kísérők többet nevetnek Auguszta gyerekekkel szembeni előítéletein, és jobban izgulnak a boldog vég miatt. Mintha az előadás használati útmutató volna gyerekeknek: hogyan kezeljék a hülye felnőtteket, hogy nekik jobb legyen. Nehéz, de hasznos tananyag. A legkisebbek el is lankadnak ennyi didaxistól a végére.

Jászai Mari Színház, Tatabánya, március 31.

2015. május 6., szerda

Puttóvizsga

(Részlet az Emília és az angyal, akit Körmöczi Györgynek hívnak című könyvből.)

Három furcsa kisangyal maradt utolsó vizsgázónak:
a magabiztos és jólfésült Kleofás, vakítóan fehér öltözetben,
a kissé unottan ácsorgó Tóbiás, koszos és szakadt melegítőben,
valamint
a rendkívül feszült Ottokár, kinyúlt pólóban, kócosan, hóna alatt kissámlival.
‒ Na, angyalkáim! – villant a szigorú angyal szeme. – Három egyszerű kérdésre várunk háromszor három fantáziadús feleletet.
Ottokár nyelt egy nagyot. Remegő kézzel tette le a földre a kissámlit, majd fellépett rá, így pontosan akkora lett, mint két osztálytársa.
‒ A legjobb válaszoló pluszpontokat kap, a leggyengébb nebuló pontlevonást.
‒ És aki nem a legjobb és nem a legrosszabb? – kérdezte Tóbiás.
‒ Az pontlevonások és pluszpontok nélkül ballaghat vissza a helyére, mintha itt se lett volna.
Tóbiás bólintott. Neki ez éppen megfelelt: nincsenek fölösleges gondok – nincsenek fölösleges terhek. Legrosszabb esetben kicsit elodázódnak az inasévek – na, bumm! Ottokár viszont idegesen fészkelődött a kissámlin: ha nem szerez pontot, az legalább akkora csapás, mint ha levonnak tőle. Ő mindig-mindig a legjobb akart lenni.
‒ Az első kérdés tehát… – folytatta a szigorú angyal ‒, mit tennétek, ha védencetek váratlanul félni kezdene a sötétben?
Kleofás gyorsan és könnyedén válaszolt:
‒ Azonnal szentjánosbogarakat rendelnék mellé, vagy egy tucatot!
‒ Bravó! – mondta a szigorú angyal.
Az engedékeny angyal mosolygott és bólogatott.
A hallgatag angyal lehunyta a szemét.
„Szentjánosbogarak… Nagy ég! Nekem biztos nem lesz ilyen remek ötletem!” – hallotta meg ekkor Ottokár kétségbeesett gondolatait a vizsgabizottság, valamint a feszülten figyelő Körmöczi György. A hallgatag angyal kinyitotta a szemét, és érdeklődve nézett Ottokárra.
‒ Ééén… ‒ vakarta a fejét Tóbiás –, asszem…
„Csillagok! Csillagokat kellene szikráztatni!” – gondolkodott lázasan Ottokár. – „Bár ez nem túl praktikus, ha a védenc mondjuk egy lakásban tartózkodik…”
‒ Esetleeeg… ‒ húzta a szót Tóbiás –, ha mondjuk a védenc egy lakásban tartózkodik, ugye… Akkor csillagokat szikráztatni nem túl praktikus, ugyanakkor…
Ottokár olyan lázasan gondolkodott, hogy fel sem tűnt neki: ötletekkel látja el Tóbiást. A hallgatag angyal viszont nem hagyta szó nélkül a dolgot:
‒ A te gondolataidra vagyok kíváncsi, Tóbiás, nem Ottokáréra!
‒ De ha egyszer nekem is pont ez jutott az eszembe… ‒ dünnyögte Tóbiás, miközben koszos cipője koszos orrát bámulta.
„Talán langymeleg szellő formájában kellene körülölelni a rettegőt, és elénekelni neki egy kedves dalt. Mondjuk: én elég hamisan énekelek… Mi van, ha a védenc zeneértő? Persze: úgyse hallja!”
‒ Énekelnék! Énekelnék a védencnek! – vágta ki Tóbiás.
A hallgatag angyal figyelmeztetően megköszörülte a torkát.
‒ Vagy talán mégsem… - kedvetlenedett el Tóbiás. Aztán mégis támadt egy saját ötlete. - Megvan! Eszébe juttatnám, merre találja a zseblámpáját, vagy a gyertyát, gyufát! Oda is vezetném a sötétben, ő felkapcsolná az elemlámpát vagy meggyújtaná a gyertyát, és rögtön megnyugodna.
„Milyen praktikus!” – sápadozott Ottokár. – „Sem szépet, sem praktikusat nem vagyok képes kitalálni! Jaj, nekem!”
‒ Te jössz, Ottokár! – fordult felé a szigorú angyal.
‒ Sajnálom, de semmi használható nem jut most az eszembe – lehelte Ottokár.
A hallgatag angyal felhúzta a szemöldökét.
‒ Itt akkor, sajnos, nincs jó válasz! – zárta le ezt a feleletet a szigorú angyal.
‒ Na de… ‒ szaladt ki Körmöczi száján.
Az engedékeny angyal a fejét csóválta, és nem lehetett eldönteni, mit helytelenít: Ottokár élhetetlenségét, a szigorú angyal vaskalaposságát vagy Körmöczi György fegyelmezetlenségét.
Következett a második forduló.

https://www.facebook.com/azangyalakit

2015. május 5., kedd

Pagony a Sugárban


http://minimatine.hu/itt-jartunk-megnyilt-a-3-budapesti-pagony/?fb_action_ids=10153305373119851&fb_action_types=og.likes
Posted by Emília és az angyal, akit Körmöczi Györgynek hívnak on 2015. május 5.

2015. április 2., csütörtök

Ma van a Nemzetközi Gyerekkönyvnap

Marwa Obaid Rashid Al Aqroubi gyerekkönyvíró üzenete a Nemzetközi Gyerekkönyvnapra:

A kultúra különböző – a történet ugyanaz

Lehet, hogy különböző nyelven beszélünk, más-más kultúrából jövünk, történeteink mégis nagyon hasonlóak.
Akár a saját nemzetünk, akár más népek meséit hallgatjuk, ugyanaz a történet szól hozzánk, csak újabb és újabb hangon, más színekkel elmesélve.
Mégis, minden történetben találunk valamit, ami közös: a mesék kezdetét, aztán a sok bonyodalmat, és végül a mindent elsimító befejezést. Hallottuk már többféle változatban ezeket a történeteket, különféle hangokon, a hőst, a királylányt és a gonoszt mégis mindig felismerjük.
Nem számít, milyen nyelven beszélnek, hogy nevezik őket, milyen az arcuk, hiszen mindig van kezdet, bonyodalom és vég, ahogy hős, királylány és gonosz is.
Évszázadok óta kísérnek minket, álmainkat, hogy aztán álomba ringassanak.
Hangjuk az idők során elhalkult, mégis a szívekben ottmaradtak, mert a kaland és a képzelet világába vezetnek bennünket.
Így olvad minden kultúra egy történetbe.

Dal a reménykedésről

(Takács Vera által is inkább csak hallgatásra ajánlva - zene: Rokodál)

2015. március 24., kedd

Auguszta kisasszony különös tavasza

Auguszta ébredését látjuk: beágyaz, ablakot nyit, kiteszi a növénykét a fényre, locsol. Megterít, leül reggelizni: nem eszik. Elrakja a tányért, a bögrét. Bambul. Felrezzen: dolgozni kell! Könyveket, füzetet, tollakat vesz elő. És dolgozna is - de, ahogy a toll a papírt éri, az udvarról labdapattogtatás hangjai hallatszanak. A játék ismétlődik - mígnem Augusztának elege lesz.

Auguszta: Na, tessék, megint kitavaszodott! Az idő újra enyhe, szabadon cikáznak a vírusok és szabadon cikáznak a gyerekek - az ember maga sem tudja, mitől fáj jobban a feje: a lármától-e vagy a nyavalyás influenzától?

Kint elhallgat a pattogás, Auguszta újra munkához akar látni - mire a labda odakint újra pattogni kezd. Auguszta felugrik, az ablakhoz megy és kiles.

Mindjárt gondolhattam volna: a szomszéd Rezsőke. A megátalkodott, a rettenetes Rezső! Egymaga képes akkora zajt csapni, mint egy egész iskola! Mégis, mit képzel? Hogy egyedül lakik itt? Hogy övé az egész ház? Az egész udvar? Az egész világ?! … Undok hétfő, bárgyú tavasz: micsoda nap!

Auguszta visszaül a helyére. Vár egy kicsit: úgy tűnik, végre csönd lesz, valóban. Ám abban a pillanatban, hogy írni kezdene, folytatódik odakint a labdapattogás.

Auguszta, most azonnal csinálj valamit! Tudom jól, hogy nagyon-nagyon szereted a gyerekeket, de nem tűrheted az ilyesmit csak így, szó nélkül. És lássuk be: nem is remélheted, hogy megátalkodott Rezsőke magától abbahagyja ezt az idegőrlő ricsajozást! Tudod miért, Auguszta? Mert soha nem hagyják abba maguktól! Ezért az ilyen Rezsőkéknek meg kell mondani! Persze, még akkor sem biztos, hogy szót fogadnak… Mert ezek a mai gyerekek ugyebár, tudjuk jól, milyenek…

Auguszta az ablakhoz megy, de nem szól ki: lesi a kisgyereket.


Kész vicc már az is, ahogy kinéz: piros nadrág lila mackó felsővel! Gratulálok Rezsőke mamának! Különben kár is lenne az ilyet szép holmikban járatni: képtelen vigyázni a ruháira! A nadrág térde máris kikopott, a feneke sáros: vég nélküli mosás, varrás, vasalás… Bármennyire is szereted a gyerekeket, Auguszta, még te sem lennél szívesen ennek a kis nyavalyásnak az anyukája! No, persze: ha te lennél ennek a gyereknek az anyukája, nem nézne ki úgy, mint egy papagáj! Arról nem is beszélve, hogy sose lenne koszos, piszkos, szakadt! Tudod, miért, Auguszta? Mert te aztán tudod, mi fán terem a gyereknevelés! (A labdapattogás elhal.) Na, úgy látom, végre eltakarodik tízóraizni!

Auguszta visszaül a helyére. Kezébe veszi a tollat. De nincs szerencséje: kint folytatódik és fokozódik a pattogás.

Elég legyen! Ebből elég! Hát miért nem lehet megérteni, hogy elég? Hogy nem bírom? Hogy dolgoznom kell, és így nem tudok! Hogy határidőre kell elkészülnöm! És az nem gyerekjáték! Az élet nem gyerekjáték!

Sötét. Amikor a szín kivilágosodik, Auguszta ablaka nyitva áll, az íróasztalon felborult tolltartó, szanaszét heverő tollak; Auguszta egy színes labdával a kezében áll.

Auguszta: Hát ez most már aztán tényleg mindennek a teteje! … De, kérlek, nyugodj meg, Auguszta, mert itt a pillanat: most bosszút állhatsz minden egyes pattogtatásért. Azt is mondhatnám: a labda most a te térfeleden pattog. (Felnevet, ez nagyon tetszik neki.) Bepanaszolhatod Rezsőkét a szüleinél, de meg is dobhatod, ha akarod, vagy akár… akár… Igen! Ez lesz a méltó büntetés: megtarthatod magadnak ezt az ócska, gusztustalan, rémesen pattogó labdát.

Auguszta ki-kiles az ablakon, majd meglapul, és az orra alá dünnyög, gonoszul mosolyogva.

Folyamatosan az ablakodat bámulja, Auguszta. Istenem, mennyire szeretné visszakapni a labdáját! De nem! Nem, nem! Te nem vagy a saját magad ellensége! Rezsőke most majd megtanulja, hogy máskor jobban vigyázzon! És, kérlek, ne gyere nekem azzal, hogy nem tört be az ablak, mert be is törhetett volna… (Szünet. A gyereket nézi.) Sajnálom, Rezsőke: máshol kellett volna játszani - nem itt! És nem most! (Szünet. Gúnyosan.) Jaj, egyem a kis szívét - Auguszta, nézd: hát nem elpityeredett? Szegény, szegény labdája-fosztott pici Rezső! (Les. Aztán, jóval bizonytalanabbul.) Na, tessék, most már zokog. Azt hiszi, meghatódunk holmi kiskorú gengszterek híg könnyeitől? Nem, nem, nem! Jöjjenek csak át a kedves szülei! (Auguszta pattogtatni kezdi a labdát.) Győződjenek meg a saját szemükkel arról, hogy az angyali fiacskájuk kis híján betörte az ablakodat! (Auguszta pattogtatja a labdát.) Jöjjenek ide! (Auguszta pattogtatja a labdát.) Legalább elmondhatod nekik, hogy előbb nevelnél egy világgazemberéből tisztességes gyereket, mint ők a fiacskájukból valaha is.

Auguszta: láttál a
világból eleget:
kapnál csak pár napra
egy rémes gyereket!
Tartása legyen rossz,
szeme se álljon jól,
szemtelen szavakat
beszéljen, hogyha szól!
Orra hazugságtól
legyen nyúlt uborka,
fogait rongálja
számtalan cukorka.
Arcán arcátlanul
tolongjon száz szeplő -
rettentő ígéret,
mivé lesz, ha megnő…
Ó, bárcsak itt lenne
összezárva velem!
Bármilyen rossz legyen:
biztos megnevelem!

Auguszta elteszi Rezsőke labdáját.

Ezt mindenesetre megőrzöm.

(Dramaturg: Pallai Mara)



2015. március 23., hétfő

2015. február 22., vasárnap

Megalakult a Magyar Gyerekkönyv Fórum

Írók, illusztrátorok, könyvtárosok, pedagógusok, kiadók, összesen 110 alapító tag, 12 gyerekkönyvkiadó és két társadalmi szervezet jelenlétében, 27 belépési nyilatkozat támogatásával megalakult a Magyar Gyerekkönyv Fórum, 2015. február 20-án, Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében megrendezett alakuló ülésen. A megjelenteket - közöttük az alakuló ülést jelenlétével megtisztelő Rétvári Bencét, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkárát - házigazdaként Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója köszöntötte. 

A Magyar Gyerekkönyv Fórum céljai között szerepel az utóbbi étvizedben robbanásszerű fejlődést mutató magyar gyermekkönyves, ifjúsági könyves szakma bekapcsolása a nemzetközi vérkeringésbe. Az egyesület erre tekintettel angol elnevezést is választott, ez a HUBBY (Hungarian Board on Books for Young People), arra is utalva így, hogy az egyesület magáénak vallja az IBBY, azaz a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának céljait. A többi mellett ezek között szerepel a nemzetek közötti megértés elősegítése a gyermekkönyveken keresztül, illetve a magas színvonalú, igényes kiállítású könyvek eljuttatása a gyerekekhez a lehető legszélesebb körben, különös tekintettel a hátrányos helyzetű közegekben élőkre. E gondolat jegyében - a február 14-i Nemzetközi Könyvajándék Naphoz is kapcsolódva - az alakuló ülés résztevői könyvajándékokat hoztak magukkal, melyeket a Magyar Református Szeretetszolgálaton keresztül kárpátaljai családok számára ajánlottak fel. A közgyűlés megválasztotta az elnökségét is. A szavazás eredménye alapján az elnök: dr. Pompor Zoltán, elnökhelyettes: Jeney Zoltán lett. Az elnökségi tagok: Balázs Andrea, Helmich Katalin, Jónásné Bánfi Csilla, Lakatos István, Nyulász Péter, Pásztor Csörgei Andrea és Szekeres Nikoletta.
A Magyar Gyerekkönyv Fórum feladatának tekinti, hogy segítse a gyerekkönyv szakmában tevékenykedő vagy tevékenykedni kívánókat, továbbá küldetésének érzik, hogy előmozdítsa a gyerekirodalom kutatást a tudományos eredmények széles körű megismertetésével. Nem utolsó sorban nemzeti szinten szeretnék népszerűsíteni a gyermek- és ifjúsági irodalmat, és felkarolni, összehangolni az ezen a területen létrejövő kezdeményezéseket.
Az egyesület tervezi a gyermekkönyv szerzők, illusztrátorok, kiadók évenkénti szakmai díjazását, rendszeres szakmai találkozók, fórumok, műhelyek és továbbképzések szervezését, közönségesemények rendezését, illetve szeretnék elérni, hogy a közoktatásban nagyobb mértékben legyenek jelen a kortárs gyermekkönyvek.

2015. február 11., szerda

JÁTÉK!


2015. január 28., szerda

Szombaton Szélike