2013. december 31., kedd

2013 - képekben

Csináltam egy kis éves visszatekintőt a burattináták tükrében.

Január-februárban a Békéscsabai Napsugár Bábszínházban próbáltam az Egy korszerű boszorkány hétköznapjai-t.

 

A február-vég is nagyon klassz volt, hála az angyalnak, akit Pap Katának hívnak - meg persze Körmöczi Györgynek és az Aranyvackor kiadói különdíjának, amit a Pozsonyi Pagonytól kaptunk, ezért a pályázatunkért:
http://www.pagony.hu/az-angyal-akit-kormoczi-gyorgynek-hivnak

Kovács Eszterrel és Pap Katával az Aranyvackor díjátadón

Március idusán, amikor derékig jártunk a hóban, tévéfelvétel készült Bódogról és Szomorilláról. 


Április elején a Vojtina Bábszínház felújította A farkas és a hét kecskegida című burattinátát.


Ebben az évben kétszer is bemutattuk az Ebcsont és nyúlcipő-t: június végén és november közepén.
http://burattinata.blogspot.hu/2013/11/ebcsont-es-nyulcipo.html


Az Amika cukrászdája szeptember végén mutatódott be a Ciróka Bábszínházban.


Nem az én burattinátám, de életem álma egyszer egy ilyen nagyszerűt írni: Gimesi Dóra A mindentlátó királylány című szövegét mindenesetre rendezni is csodálatos volt! Az előadás bemutatója október elején volt a Vaskakas Bábszínházban. 


December eleje: Mumus a padláson a Mesebolt Bábszínházban. A szövegkönyv Rákos Péter azonos című meseregényéből készült.



Burattinátákban gazdag év volt! Nagyon hálás vagyok mindenkinek, akivel idén együtt dolgozhattam! Köszönöm!

Boldog 2014-et kívánok minden kedves idelátogatónak!
Találkozzunk jövőre is!

2013. december 24., kedd

Karácsony, újév


Minden Kedves Drukkernek,
Barátnak és Meseolvasónak
békés, boldog karácsonyt 
és
szeretetben, egészségben,
jókedvben és sikerekben
gazdag 
2014-et
kívánok!

Mozgóképben

2013. december 15., vasárnap

Százlábúak decemberben, januárban


Százlábúak holnap, meg holnapután után a Kolibri Fészekben.
Aztán januárban is:

december 16. (hétfő) 10:30 
december 18. (szerda) 10:30 
2014. január 27. (hétfő) 10:30

2013. december 10., kedd

1. Merilin színre lép - de nem maradhat

Fátika sűrű felszisszenések közepette kihúzta a befőttes gumikat két copfjából, összeborzolta, majd egy műanyag fésűvel feltupírozta barna, kétségbeejtően egyenesszálú haját. Szájára égőpiros rúzst kent vastagon, körmeit egy olcsó körömlakk "red vine" fantázianevű (amúgy a rúzséhoz hasonlóan égővörös) árnyalatával lakkozta ki. Testhez simuló, rövid fekete ruhát vett föl, fekete harisnyás, pipaszár lábát piros magassarkú lakkcipőbe bújtatta. A tükör előtt még variált egy vörös selyemsállal, amit végül a derekára kötött, meg egy féldrágakő nyaklánccal, amiről azt hitte, hogy képtelen megjegyezni a nevét, pedig tudta, hogy karneol. Fülébe piros tollas fülönfüggőt akasztott, aztán megnézett néhány variációt a kéztartására is: hogy érvényesülnek legjobban a lakkozott körmök. A csípőre tett kéz, a nyaklánc babrálása, a fülbevaló piszkálása - mind-mind remekül hangsúlyozza Fátika ujjain a színt. De egy laza bemutatkozásnál is lehetséges úgy kézfogásig juttatni a kezet, hogy a piros lakk hosszan látszódjon:
- Helló, Merilin vagyok... Egy Bloody Mary-t, koktélcseresznyével, köszi! Nem jár hozzá? Nem baj, akkor is!
Tök kár, hogy nem szőke!
Na mindegy, ez lesz ma este - mit este! Ettől a pillanattól ez van: rezzenéstelen arc, félig leeresztett (őrült hosszú) szempillák, üléskor keresztbe tett és unottan lóbált hosszú láb, hanyag elegancia, vékony cigaretta, füstbeburkolózás, titokzat és nemtörődömség. Tűz és cool.
Bár már Merilinnek hívta magát, épp úgy késve ért a hivatalba, ahogy annak idején Fátika. (A magassarkú feltörte a lábát, meggyötörte a vádliját; harisnyája a hétfő reggeli tömegnyomor áldozata lett: felszaladt. A hanyag elegancia azonban még tartott.)
Merőné, a Hétköznapi Véletlenek Hivatala Találkoztatási Osztályának vezetője gúnyosan mérte végig, mert még nem tudta, hogy Merilinnel nem jó packázni. Két oszlopba hajította le elé az aznapi feladatokat: az egyik oszlopban a szerencsés, a másikban a szerencsétlen kimenetelű esetek sorakoztak. Fátika Merilin vérvörös körmű kezein rutinosan futottak át az akták, azonban csalódottan kellett megállapítania, hogy ma sem történik majd semmi életre szóló! Még csak egy nyolc napon túl gyógyuló baleset, vagy egy rövidebb életszakaszra szóló randi sem!
Ebédig tíz véletlen találkozást hozott tető alá, vérvörös körmű kisujjából rázva ki valamennyit. A tízből csak egyetlen egy volt említésre érdemes: Erzsikének épp akkor hozta meg a postás a nyugdíját, amikor a hitelezője is bekopogott hozzá, hogy pironkodva visszakérje az Erzsikének két hete kölcsönadott forintjait. Erzsike tapsikolt örömében, hálát adott a szerencsés véletlennek (közvetve tehát Fátikának): rögtön lerohant a sarki kisközértbe kávéért és péksüteményért, aztán megtízóraiztatta a postást is, meg a hitelezőt is. Fátika meghatódott. Akad még, aki egy hétköznapi helyzetben is észreveszi a végzet vérvörös körmű kezét! ... A vérvörös körömről aztán eszébe jutott, hogy ő már Merilin: megtörölte tehát a szemét, kifújta, majd bepúderezte az orrát, és igyekezett unott képet vágni.
Ez különben a délelőtt folyamán már nem is igen esett nehezére: hiába találkoztatott a Combinón volt középiskolai osztálytársakat: valami zavaros szégyenérzet miatt egyik fél sem akart a másikra köszönni, mindketten úgy tettek, mintha nem vették volna észre egymást - így nem derült ki számukra, hogy hasonló élethelyzetben vannak éppen, ami pedig megkönnyebbülésükre szolgálhatott volna! Ehelyett az ellenkező irányba bámulva tovább szorongott mindkettő. (Ezt látva Fátika csalódottan, pár másodperccel később Merilinként bosszúsan sóhajtozott.)
A pedagógiai célzatú elkerülhetetlen találkozások sem hozták meg a kívánt eredményeket: például a halk szavú tanítókisasszony ma is képtelen volt a sarkára állni, és megmondani szünet nélkül karattyoló szomszédasszonyának, hogy késében van, tehát nincs ideje történeteket hallgatni olyan emberekről, akiket ráadásul nem is ismer. (Szegényke, még nem sejti, hogy mindaddig rendszeresen találkozni fog a szószátyár asszonysággal, amíg össze nem szedi a bátorságát, hogy életében először azt mondja végre, amit mondani akar - ahelyett, amiről azt hiszi, hogy mondania kellene...)
Fátika/Merilin mai leghiábavalóbb szervezése mégis a hentesfiú és a virágárus lány sokadik találkoztatása volt - ezt a két pupákot gyakorlatilag teljesen fölösleges összeterelni, mert hiába vannak odáig egymásért: nincs annyi magához való esze egyiknek se, hogy napközben valami frappáns ötlettel meglátogassa a másikat az üzletében. Csak reggel meg este köszönnek egymásnak a buszmegállóban - de nem néznek a másik szemébe, sosem elegyednek szóba. Reménytelenek!
Végre eljött az ebédidő! Fátikának nem volt kajája, mert túl sok időt elvitt a reggeli átalakulás - de talán nem is baj: Merilin mégsem ebédelhet szendvicset!
Csakhogy Fátika éhes volt, így legkedvesebb kolléganőjének, Sorsinak nem került túl nagy erőfeszítésébe rátukmálni egy mustárral felturbózott, zöldségektől illatozó bucit.
- Délután bemegyek a főnökhöz, és átkérem magam az elkerülhetetlenesekhez - álmodozott Fátika, miközben a Merilinhez méltatlan szendvicset falta. - Elegem van abból, hogy nálunk soha nincs semminek következménye! Én valami megrendítőt szeretnék, olyat, amit nem lehet megúszni, nem lehet nem észrevenni - és nem lehet meg nem történtté tenni!
A főnök minderről azonban mást gondolhatott, mert még az ebédszünet vége előtt behívatta magához Merilint Fátikát: letöröltette vele a délelőtt folyamán többször alaposan újrakent rúzst, levetette róla a fülbevalót, nyakláncot, ("De főnök úr, ez egy gyógykristály: karneol! Az emésztési panaszaim miatt, tudja..."), munkaköpenyt parancsolt rá, és utasította, hogy tűzze föl a haját.
- Na, mi volt? - kérdezte Sorsi, miután Fátika kiszédelgett az irodából. - Átenged az elkerülhetetlen csoporthoz?
Fátika csak legyintett. Bár már esze ágában sem volt felhívni rá a figyelmet, mégis jól látszott, hogy körmeiről imitt-amott elkezdett lepattogzani a tűzpiros lakk.

2013. december 5., csütörtök

Szól a rádió...

A téma: bábszínház - azon belül a Budapest Bábszínház, a Mesebolt Bábszínház Mumus a padláson bemutatója; szó esik az Unokák a polcon című tavaszi bemutatóról is.
Az adás itt hallgatható meg » Belépő - Kulturális magazin (20.11 - az órára kattintva megjelenik a lejátszó háromszöge, amire szintén rá kell kattintani.)

2013. december 2., hétfő

December

Mumus a padláson
Rákos Péter meséjének bábszínházi változata Szombathelyen, a Mesebolt Bábszínházban.
Előadás-időpontok » PORT.hu

Amika cukrászdája
A kecskeméti Ciróka Bábszínház előadása.
Decemberi előadások »» PORT.hu

Százlábúak láb alatt
Ljudmila Ulickaja meséjének bábszínházi változata a Kolibri Fészekben
december 16-án, 10.30-kor;
december 18-án, 10.30-kor.
A részletekért kattintson » PORT.hu