2013. március 28., csütörtök

Megkezdődtek az Ebcsont és nyúlcipő próbái

(részlet a Bábrándozók készülő előadásából)

Szereplők:

Laura: kutyagazda; nem veti föl a pénz, pedig rengeteget dolgozik. Akkurátus hölgy – ezt egyébként munkája is megköveteli (könyvelő). Öltözete, környezete, kutyája fegyelmezettsége - mind-mind Laura jelleméről hordoz információt: olyasvalaki, aki szereti a rendet és fegyelmet maga körül; a kevésből is megfelelőt tud varázsolni; remek érzéke van a praktikumhoz; tisztán, egyszerűen, pontosan gondolkodik, következésképpen így is beszél – és előszeretettel pakol el mindig mindent, ami a keze ügyébe kerül.

Teodóra: nyúltulajdonos; gyakorlatilag mindenben Laura ellentéte: tehetős, szétszórt és szeleburdi; imád beszélni („a szűrőt kifelejtették belőle”), mondja, ami az eszébe jut, olykor elképesztő fordulatokat vesz a beszéde – rettenetesen nehéz követni. Önjelölt művész, leginkább külsőségeiben; a valódi művész minden érzékenysége nélkül – csak magára és a saját problémáira képes figyelni.

Lina: Laura hű ebe. Jól iskolázott vizsla, minden idegszálával a gazdájára, illetve annak kívánságaira koncentrál. Az „iparkodás” a legjellemzőbb rá, a permanens stréberség, ami elsősorban abból fakad, hogy rettenetesen éhezi a szeretetet és az elismerést – utóbbit Laura nem osztogatja fölöslegesen. Sokoldalú, de semmiféle kezdeményezőkészség nincs benne – nem szokta meg, hogy kezdeményezzen.

Tilda: Teodóra nyula; többszörös Európa-bajnok szépségkirálynő; siker-orientált, megszokta, hogy azt tehet, amihez csak kedve tartja; imádja feszegetni a határokat, megnézni, meddig mehet el – és ahol már nem mehet tovább, ott még újabb és újabb kísérleteket tenni, taktikázni, színjátszani, manipulálni.

Történik:

Laura egyterű, szerény és praktikus otthonában, valamikor mostanság.


1. jelenet – A kérés

Laura épp bonyolult számításokat végez asztalánál, amikor kutyaugatás hallatszik kintről.

Laura (kikiabál): Lina, elég legyen!

Tovább dolgozik. Kintről, gondolatnyi szünet után, megint ugatás.

Laura: Lina! Mit mondtam?

Kintről nyüszítés, szitkozódás és morgás keveréke. Aztán nyílik az ajtó - kopogás nincs -, és belép Teodóra, kezében valami hatalmas, letakarva.
Teodóra: Nagyon ijesztő ez a kutya, jó ég! Most nem is tudom, hogy itt merjem-e hagyni nálad (átöleli a kezében lévő hatalmas valamit), tudod, annyira érzékeny. Isten tudja, mit művelne vele ez a vadállat!

Laura (tüsszent): Kivel?

Teodóra: Meg vagy fázva?

Laura: Kutya bajom.

Teodóra: Hál’ az égnek! Szervusz!

Laura: Szia…

Teodóra: Akkor elvállalod?

Laura: Mit?

Teodóra: Kit! (A hatalmas valaminek gügyög.) Ugye gyönyörűm? (Leteszi a valamit és megpróbálja lehúzni róla a takaróanyagot – ami láthatóan be van akadva. Ingerült.) Nem segítenél? … Nagyon féltem szegényt a kutyádtól! Másrészt ötletem sincs, kinél hagyhatnám – tudod, el kell utaznom, mert… (Vált.) Nézd csak, milyen cuki lakás! Picit kisebb ugyan, mint a miénk… (Végre sikerül leszedni az anyagot: előtűnik egy óriási ketrec, amiben egy megszeppent nyúl gubbaszt.) De azért jól fogod itt érezni magad, Tildusom, meglátod! Olyan… Hogy is mondjam? … (Egyáltalán nem tetszik neki Laura otthona.) Otthonos! Ez az! Nagyon… otthonos!

Laura: Teo… (tüsszög) ne haragudj, de nekem ez most a lehető legrosszabbkor…

Teodóra alábbi monológja alatt Laura folyamatosan szóhoz akar jutni – sikertelenül.
Teodóra: Laura, te ne haragudj, hogy csak így rád törtünk! Tudom, hogy rengeteg a dolgod – ezért is vagyok annyira hálás, amiért mindig számíthatok rád! (Vált.) Akkor gyorsan mondom is, hogy mire kell majd figyelned, mert mindjárt indul a gépem. (Hihetetlen sebességgel kezd el darálni, ezzel párhuzamosan pakolászni. Az egész jelenség szédítő és virtuóz.) Szóval: Klotild két óránként eszik, és másfél óránként sétál – körülbelül húsz, huszonöt percet minden étkezés előtt. A pórázait (kiemeli táskájából a nyúl-neszesszert és az alábbi szöveg alatt sorra kiemeli a benne lévő dolgokat) összekészítettem – a piros bársony nyakörves a kedvence, azt akármikor hajlandó fölvenni. Reggel, délben és este is meg kell fésülgetned – reggel csak a kék műanyag fésűt tűri, ne is próbálkozz a többivel! Este fürdesd meg, akárhogy tiltakozik! Az alkarodon ellenőrizd a víz hőmérsékletét: langymeleg legyen, és egy kupaknyit tegyél a kádba a fürdetőjéből! (Laura kezébe nyomja a neszesszert) Fürdetés után már csak két levél jégsalátát adj neki, négyzet alakúra metszegetve! A főétkezés kettőkor legyen, és – a saláta-falatok kivételével -, minden alkalommal párolva add neki a zöldségeket! Az almot folyamatosan tartsd tisztán, mert nem bírja a kellemetlen szagokat. Különben pedig hagyd, hogy hadd csináljon, amihez kedve van – tudod, nem vagyok híve a szülői szigornak. Hát… azt hiszem mindent elmondtam. Amint megérkezem, felhívlak. Ölellek, puszillak! Ígérem, egyszer majd meghálálom! (A nyúlnak) Szia, kincsem, szia, gyönyörűségem! Hozok majd neked valami szépet abból a csúnya, nagy, messzi országból, ne szomorkodj! Pápá! (Gyorsan és figyelmetlenül rápakolja a ketrec tetejére a neszesszert, a fésűket, a pórázokat – és végül a kupac tetejére a takarót. Aztán el.)

Laura: És mégis meddig…? Mikor jössz vissza? … Ez nem lehet igaz!

Kint kutyaugatás, „A csudába!”, morgás, sziszegés.

Laura: Lina, elég legyen! Helyedre, hallod?! Mit mondtam? (Kimegy.)

Kintről.

Laura: Nyughass már! (A távozó Teodórának) Ne haragudj, fogalmam sincs, mi lehet vele!

Teodóra: Nézd meg, mit művelt a harisnyámmal!

Laura: Sajnálom, én…!

Teodóra: Tök mindegy, már úgyis ki akartam dobni. (Távolodóban.) Csak ne engedd ezt a vadállatot Tilda közelébe!

Ebcsont és nyúlcipő
Játssza: Kovács Judit és Törőcsik Eszter
Író: Kolozsi Angéla
Tervező: Sipos Katalin és Sisak Péter
Zeneszerző: Teszárek Csaba
Rendező: Veres András

Nincsenek megjegyzések: