2013. február 21., csütörtök

Különdíj

Pap Kata, Körmöczi György meg én, megkaptuk a Pagony Kiadó különdíját az Aranyvackoron!
Most nagyon örülünk!
A pályázatunk itt látható/olvasható el: Az angyal, akit Körmöczi Györgynek hívnak
Szeretetteli öleléseimet küldöm innen Gimesi Dórinak, aki rádöbbentett: Körmöczi Györgynek igenis lesz legendája - és Kuthy Áginak, aki a pályázat félútján elolvasta az irományomat, és egy csomó okos dolgot mondott, ami alapján aztán gatyába tudtam rázni a szöveget. És persze Anyunak, akitől Körmöczit loptam! Ezer köszönet, Lányok!

Kovács Eszterrel és Pap Katával az Aranyvackor-díjátadón

2013. február 19., kedd

A Farkas és a hét kecskegida - felújítás előtt

Anya:               Megettétek? Készülődjünk! Öt perc múlva indulunk!
                        Be kell mennünk a városba, postára, s vásárolunk...

Gyerekek egyszerre, boldogan: A városba!!!

Alma:              Jaj, mozizzunk!

Frici:               Ugye lufit is kapunk?

Anya:              Lufit ma csak az fog kapni, aki mindent megevett!

Frici:               Megettem!

Lenke:             Kész!

Frici:               Tök finom volt!

Kázmér:          Nem tök, te tök!

Anya:              Gyerekek! Mosakodás, cipőhúzás! Előd, hozd a csomagot: megígértem apátoknak, hogy ma postára adok két könyvet a munkájához, szóval sürgős...

Előd:               S odaér időben majd ez a csomag?

Anya:               Hogy ha még ma föladom, holnap biztos kézhez kapja. Megdörren az ég és egy pillanat alatt elered az eső. A legjobbkor… Ó, hogy a….

Etel:                Nem baj, menjünk!

Manka:            De hát szakad!

Előd:               Ebből sem lesz mozi ma…

Alma:              A csudába. Nem lesz mozi?

Frici:               Nem lesz lufi?

Anya:              Az hagyján… Postára kell adnom a két könyvet, mit apátok vár. Feltétlenül!

Lenke:             Menjünk!

Alma:              És így a mozi sem marad el!

Anya:              Nagyon zuhog! Mit kezdek majd hét megázott gyerekkel?

Lenke:             Megtörölgetsz.

Etel:                Teát forralsz és megisszuk, míg meleg.

Anya:              Nem, nem, jobb, ha itt maradtok.

Alma:              Itthon?

Lenke:             Hadd menjünk veled!

Anya:              Egyszerűbb, ha csak én megyek. Meglátjátok: gyors leszek!
                       Előd, benned megbízhatok, és nyugodtan mehetek.

Kázmér súgva: Majd próbálunk!

Anya:              Kázmér, drágám, ugye nem lesz rendbontás?

Előd:               Nincs gond, Anya, majd vigyázok.

Kázmér Anya feltételezésétől és Előd újabb jófiús húzásától vérig sértve: Rám ugyan nem, kispajtás!

Lenke teljes pánikban: Anya, ne menj, kérve kérlek!

Anya:              Pár óra csak! Elmegyek.
                        Épp ma, és így nincsen kedvem,
                        de mást most nem tehetek.   
                        Felmerült itt néhány kérdés
                        mumusról meg farkasról...
                        Nincs most időm vitatkozni,
                        egyre ügyeljetek jól:
                        rajtam kívül senki másnak
                        ajtót nyitni nem lehet!
                        Félni pedig, pusztán azért
                        mert nem vagyok veletek
                        nincs értelme. Csináljatok
                        mindent úgy, ahogy mindig.
                        Nagyok és okosak vagytok,
                        tudjátok, hogy mit illik…
                        Tehát, hogyha kopogtatnak
                        mit kell tenni?

Manka:            Kérdezünk.

Anya:              Tiszta sor, és ha én vagyok...

Frici:               Hát akkor beengedünk.

Anya:              S rajtam kívül...

Előd:               Senkit.

Alma:              Senkit!

Anya:              Miről ismertek majd rám?

Etel:                Bársonyos hang...

Kázmér:          Hófehér mancs!

Lenke:             S mert te vagy az anyukám!

Anya:              A kulcsot... nos elvihetném,
                        de nem vagytok csecsemők.
                        Ajtót csak nekem nyithattok!
                        Ugye nem lesz gond, Előd? Előd int, hogy "nem".
                        Bezárom az ajtót tehát,
                        és a kulcsot bedobom.
                        Ne aggódjatok, kiskecskék! Lenkét leszámítva ő az egyetlen, aki igazán aggódik.
                        Mindőtöket puszilom! el