2012. január 9., hétfő

Kimaradt jelenet


5. jelenet – A Vén Hegy régi lakói

Szereplők:
Vén Cser - mogorva, rosszindulatú fa;
Öreg Bükk - jó szándékú, ámde jellem-gyenge fa; mindig annak ad igazat (arra hajlik), akivel épp beszélget;
Harkály – örök perben a Vén Cserrel; kissé babonás;
Gomba – Öreg Bükk lábánál, süket, mint az ágyú.

A jelenetben a fiatal tölgyek érkezését várják, akiket ma ültetnek majd melléjük a közeli faiskolából.



Öreg Bükk:           Na és, mit lehet tudni? Milyenek?

Vén Cser:              Milyenek lennének? Fiatalok: gyengék, gyatrák, hasznavehetetlenek.

Harkály:                Nekem azt mesélte az unokaöcsém, hogy szépek, – mit szépek! -, gyönyörűek. Ezt le is kopogom!

Vén Cser:              Csak ne rajtam! Tűnjön el innen!

Gomba:                  Mit mond?

Öreg Bükk (lekiabál):     
Fiatal tölgyek érkeznek a szomszédunkba. A harkály kuzinja szerint gyönyörűek!

Vén Cser:              A harkályok köztudottan hazudósak.

Harkály:                Ha sértegeti a családomat, végigkopogtatom: tetőtől talpig!

Vén Cser:              Azt próbálja meg!

Harkály:                Azután világgá kürtölöm, hogy ön üreges.

Vén Cser:              Csak tessék! Úgysem fog hinni magának senki, mert a harkályok, mint azt az imént említettem, hazudósak. Köztudottan!

Harkály:                Ezt a köz nem tudhatja! Ez a maga valótlan állítása! Úgy bizony! Rágalom!

Vén Cser:              Akárcsak az, hogy én üreges vagyok!

Harkály:                Ó, ez nagyon könnyen kideríthető…

Vén Cser:              Ne merjen hozzámérni!

Gomba (üvölt):       Honnan jönnek?

Öreg Bükk (kiabálva, a Gombának):    
A környék legelőkelőbb faiskolájából.

Vén Cser:              Már csak ezért sem lehetnek szépek! Iskolások: kisebbek, vékonyabbak, fejletlenebbek nálunk. Satnyák. El fogják csúfítani az erdőt.

Öreg Bükk:           No de: a szépség sem minden, ugye…

Gomba (üvölt):       Akkor most szépek vagy nem szépek?

Harkály:                Majd megnőnek, megszépülnek…  Ezt is lekopogom!

Vén Cser:              Hagyjon nekem végre békét! Kopoghat kedvére: két hetet sem adok nekik, kidőlnek a csatasorból és mehetnek fogpiszkálónak! Nem fogják itt bírni a strapát!

Öreg Bükk:           Kétségtelen, hogy a mai fiatalok meglehetősen puhányok.

Gomba (az előzőnél némiképp hangosabban):
Akkor most szépek vagy nem szépek? (Magának dörmögve) Megeszem a kalapom, ha értem, miről beszélnek!

Harkály (nem figyel Gombára): 
Nekem azt mesélte a kuzinom, hogy korukhoz képest  meglehetősen erősek.

Vén Cser:              Ó, az igen hamar ki fog derülni. Itt a legenyhébb fuvallat is tízszer olyan harcias, mint a faiskolában a legvadabb. Az semmit nem jelent, hogy ezek a kis nyikhajok erősek voltak odalent.

Öreg Bükk:           Szerencsére idefent mi, nagy öregek (kuncog) meg tudjuk óvni őket, amíg megerősödnek.

Vén Cser:              Nem bolondultam meg! Védjék meg magukat! Engem sem pátyolgatott senki, amikor idekerültem.

Öreg Bükk:           Ebben, látja, igaza van…

Harkály (Csernek):
                            Önt hallgatva az az érzésem támad, mintha a Szélnek és népes családjának fogná pártját a fiatal tölgyekkel szemben. 

Vén Cser:              Így is van!

Harkály:                Igaza lehet a kuzinomnak: maga belül tényleg üreges!

Nincsenek megjegyzések: