2012. január 29., vasárnap

Panni reprodukál - műveletlen nagynéni újat tanul

Az elveszett csibécske
(lejegyezve egy telefonos hangfelvétel alapján)

Egyszer a kiscsibe eltévedt.  
- Jaj, Istenem! - mondolta a kiscsibe és ugrándozott. 
Egyszer a kacsával találkozik. 
- Háp-háp-háp, hápháp-hápháp-háp! (Kacsa a Falusi hangverseny dallamát énekli.)
- Beengednél a fészekedbe? - mondogatta, mondogatta.
- Hááát... Háp-háp, igen! 
- De csak azt tudom mondani, hogy "csipcsirip".
- Akkor nem engedlek be, háp-háp!
A galamb azt mondta:
- Bú-bukk-burukk.

(De szépet mond a galamb! - óbégat bele a mesébe a műveletlen nagynéni.)

Utána a rókával találkozott. Itt sétált... (Panni elgondolkodott, de a Szekrénymesék volt épp a keze ügyében, érkezett tehát hamar a megoldás:) ... a Gombbal.
- Jaj, kedves róka! Sétálhatok veletek? 
- Persze!
- De én csak azt tudom mondani, hogy "csip-csirip"...
- Akkor nem sétálhatsz velunk.
Tovább ment.
Most a farkassal találkozott.
- Kedves farkas...

(A mesének ezen a pontján rövid szünet állt be, mert Panni időközben a Manógyárra váltott, és ekkor ért Murmura néni zord képéhez. Újra meg kellett beszélnünk miért mérges Murmura néni, miért sír Zsuzsika, melyik a Zold Lific, ó miért sír... Aztán valami bagollyal akarta folytatni, de műveletlen nagynéni, az eredetit nem ismervén, határozottan figyelmeztette Pannit, hogy korábban a farkasnál hagyta félbe a mesét.)

... A farkas azt mondta:
- Jól van, veled tartok. (???)
- Ó, légy szíves, farkaskoma, veled... (zavar az Erőben) ... veled mehetek?
- Nem, nem (zavar az Erőben) Ííígen, hát hogyne !
- De én csak azt tudom mondani, hogy "csip-csirip".
- Akkor nem viszlek be az erdómbe.

(Nagynéni ostobán rákérdez a nyilvánvalóra:
- Senki nem akar barátkozni vele, mert csak azt tudja mondani, hogy "csip-csirip"?
Bingo!) (A mesélő sóhajt.)

Hááát a Csipcsirip szomorkodik érette. Találkozik egy... egy nyuszikával.
- Figyelj! Befogadnál a házadba? Légy szíves engedj be! De én csak azt tudom mondani, hogy "csip-csirip".
- Akkor nem engedlek be.

Most meg a mamájával...  (Lelőtte a poént.)  Most meg valakivel... (De nem tudta nevesíteni a valakit, meg már különben is lelőtte a poént) Most meg a mamájával találkozott.
- Befogadnál a fészekedbe?
- Befogadlak, megetetlek, hiszen én vagyok a mamád!
És egyszer volt és hol nem... És itt a vége, fuss el véle.

(A különböző karakterek megjelenítése visszaadhatatlan: maga a tökély!)

(Az eredeti mű, egyébként - műveletlen nagynéni utánanézett -, a Mese az eltévedt kisverébről című angol örökbecsű.)

2012. január 9., hétfő

Kimaradt jelenet


5. jelenet – A Vén Hegy régi lakói

Szereplők:
Vén Cser - mogorva, rosszindulatú fa;
Öreg Bükk - jó szándékú, ámde jellem-gyenge fa; mindig annak ad igazat (arra hajlik), akivel épp beszélget;
Harkály – örök perben a Vén Cserrel; kissé babonás;
Gomba – Öreg Bükk lábánál, süket, mint az ágyú.

A jelenetben a fiatal tölgyek érkezését várják, akiket ma ültetnek majd melléjük a közeli faiskolából.



Öreg Bükk:           Na és, mit lehet tudni? Milyenek?

Vén Cser:              Milyenek lennének? Fiatalok: gyengék, gyatrák, hasznavehetetlenek.

Harkály:                Nekem azt mesélte az unokaöcsém, hogy szépek, – mit szépek! -, gyönyörűek. Ezt le is kopogom!

Vén Cser:              Csak ne rajtam! Tűnjön el innen!

Gomba:                  Mit mond?

Öreg Bükk (lekiabál):     
Fiatal tölgyek érkeznek a szomszédunkba. A harkály kuzinja szerint gyönyörűek!

Vén Cser:              A harkályok köztudottan hazudósak.

Harkály:                Ha sértegeti a családomat, végigkopogtatom: tetőtől talpig!

Vén Cser:              Azt próbálja meg!

Harkály:                Azután világgá kürtölöm, hogy ön üreges.

Vén Cser:              Csak tessék! Úgysem fog hinni magának senki, mert a harkályok, mint azt az imént említettem, hazudósak. Köztudottan!

Harkály:                Ezt a köz nem tudhatja! Ez a maga valótlan állítása! Úgy bizony! Rágalom!

Vén Cser:              Akárcsak az, hogy én üreges vagyok!

Harkály:                Ó, ez nagyon könnyen kideríthető…

Vén Cser:              Ne merjen hozzámérni!

Gomba (üvölt):       Honnan jönnek?

Öreg Bükk (kiabálva, a Gombának):    
A környék legelőkelőbb faiskolájából.

Vén Cser:              Már csak ezért sem lehetnek szépek! Iskolások: kisebbek, vékonyabbak, fejletlenebbek nálunk. Satnyák. El fogják csúfítani az erdőt.

Öreg Bükk:           No de: a szépség sem minden, ugye…

Gomba (üvölt):       Akkor most szépek vagy nem szépek?

Harkály:                Majd megnőnek, megszépülnek…  Ezt is lekopogom!

Vén Cser:              Hagyjon nekem végre békét! Kopoghat kedvére: két hetet sem adok nekik, kidőlnek a csatasorból és mehetnek fogpiszkálónak! Nem fogják itt bírni a strapát!

Öreg Bükk:           Kétségtelen, hogy a mai fiatalok meglehetősen puhányok.

Gomba (az előzőnél némiképp hangosabban):
Akkor most szépek vagy nem szépek? (Magának dörmögve) Megeszem a kalapom, ha értem, miről beszélnek!

Harkály (nem figyel Gombára): 
Nekem azt mesélte a kuzinom, hogy korukhoz képest  meglehetősen erősek.

Vén Cser:              Ó, az igen hamar ki fog derülni. Itt a legenyhébb fuvallat is tízszer olyan harcias, mint a faiskolában a legvadabb. Az semmit nem jelent, hogy ezek a kis nyikhajok erősek voltak odalent.

Öreg Bükk:           Szerencsére idefent mi, nagy öregek (kuncog) meg tudjuk óvni őket, amíg megerősödnek.

Vén Cser:              Nem bolondultam meg! Védjék meg magukat! Engem sem pátyolgatott senki, amikor idekerültem.

Öreg Bükk:           Ebben, látja, igaza van…

Harkály (Csernek):
                            Önt hallgatva az az érzésem támad, mintha a Szélnek és népes családjának fogná pártját a fiatal tölgyekkel szemben. 

Vén Cser:              Így is van!

Harkály:                Igaza lehet a kuzinomnak: maga belül tényleg üreges!