2011. december 18., vasárnap

A beszélő fa kimaradt jelenetei


Érkezik Ladomér, a kutya, zsebében Maximilla, a macska.

MAXIMILLA: Juj, egyre rondább ez a fa! Nézd, Ladomér!
LADOMÉR:  Minek nézzem? Ronda! Maximilla felnevet.
Csönd.
MAXIMILLA: Vagyis már olyan ronda, hogy rá se bírunk nézni, ugye, Ladomér?
LADOMÉR:  Olyan. Maximilla felnevet.
Csönd.
MAXIMILLA: Én ebben a fában, nem is laknék. Te laknál, Ladomér?
LADOMÉR:  Az ilyen fa kívül-belül lakhatatlan. Maximilla felnevet, de nevetés közben rájön, hogy ez nem vicces.
Csönd.           
MAXIMILLA: Mégis laknak benne, Ladomér!
LADOMÉR:  Az már az ő bajuk! Maximilla felnevet.
Csönd.
MAXIMILLA: Megéri ez a jövő tavaszt szerinted?
LADOMÉR:  Már az ideit se. Maximilla felnevet.
Csönd.
MAXIMILLA: Kár érte… vagy nem kár érte, Ladomér?
LADOMÉR:  Nem kár, mer’ ronda. Maximilla felnevet.
Elmennek.
____________________________________________

Néhány héttel később. Érkezik Ladomér, zsebében Maximilla.

MAXIMILLA: Most mintha nem lenne olyan ronda ez a fa! Nézd, Ladomér!
LADOMÉR:  Elég ronda ez még így is! Maximilla nevet.
Csönd.
MAXIMILLA: De nézd meg! Zöld leveleket hajtott, Ladomér!
LADOMÉR:  Majd elhullajtja azokat is. Maximilla nevet.
Csönd.
MAXIMILLA: Szerinted ezt a fát gondozzák a lakói, Ladomér, szerinted?
LADOMÉR:  Szerintem felfogadtak hozzá egy kertészt, szerintem. Maximilla nevet.
Csönd.
MAXIMILLA: De minek fogadtak volna föl kertészt, Ladomér?
LADOMÉR:  Mert olyan ronda ez a fa, hogy rá se bírnak nézni. Maximilla nevet.
Elmennek.

Nincsenek megjegyzések: