2011. április 30., szombat

(Fél)Mese a királylányról, aki virágokat gyűjtött

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány. Szép is volt, kedves is volt - és nagyon szerette a virágokat. Gyűjtötte őket mindenféle formában: ültetett kerti virágokat, nevelgetett cserepes virágokat, fejjel lefelé lógatva szárított vágottakat - és préselte, rajzolta, festette, fotózta valamennyit. Ruhából kizárólag a virágmintás tetszett neki; a barátnőit is aszerint választotta, hogy virágnevük van-e - és szerette virágnyelven kifejezni az érzéseit.
Amikor eladósorba került, királyfiak, hercegek és grófok érkeztek, hogy megkérjék a kezét királyi apjától. A harciasabbak  kardvirággal jöttek, a vidámabbak krókusszal, a szerelmetes típusok rózsával - de olyan is akadt, aki kaktuszt hozott ajándékba! A szomszéd király legkisebb fia liliommal érkezett, hogy rajongásának jelet adjon: fülig pirosan nyújtotta át.
Hanem a királylány, aki a virágok közül a nárciszt szerette a legjobban, az összes kérőjét kikosarazta - mivel nárciszt senkitől nem kapott.
Egy nap aztán eljött érte a hétfejű sárkány, hogy magával vigye a világ végére. S mert csodálatos virágokat hozott magával világ végi kertjéből, - többek között nárciszt is! -, a királylány gondolkodás nélkül vele tartott. Még a szüleitől sem búcsúzott el!

Ha ezt a mesét be tudnám fejezni - mint ahogy január óta nem tudom -, talán magamat is egycsapásra meg tudnám szabadítani egy csomó rögeszmémtől...
Kedves Drukkerek! Szerintetek hogyan folytatódik a (fél)mese?

1 megjegyzés:

Orsi írta...

Talán a liliom is lehetne a kedvence, vagy kiderülhetne ez róla, és akkor a liliomos királyfi kiszabadíthatná, mert azért valljuk be nem olyan jó dolog sárkányfeleségnek lenni!