2011. március 12., szombat

Tévedések - mese Csobánnak

Minden azzal kezdődött, hogy Makár iskolába menet eltévedt. Előfordul az ilyesmi, főleg ha valaki (mint Makár) életében először megy iskolába, ráadásul úgy keveri a "fönt"-öt a "lent"-tel, mint az embergyerekek a jobb kezüket a ballal. Makár történetünk reggelén fölfelé indult tehát.
Picit csodálkozott, amikor az a-osztályba terelték; furcsállotta, hogy egy Szalviusz nevű öregurat kapott osztályfőnökül; hogy a tanórák alatt csendben kell ülnie; hogy Szalviusz időről-időre rászól: figyeljen; de legeslegjobban az zavarta, hogy jelentkeznie kell, ha beszélni akar, és még akkor sem szólalhat meg, csak miután Szalviusz erre engedélyt adott.
- Tessék Makár!
- Tanár úr, attól tartok: véletlenül másik osztályba kerültem!
Szalviusz összehúzott szemmel méregette Makár homlokát.
- Ezt majd én döntöm el, miután megcsináltad a mai feladatodat – mondta mogorván, és a következő pillanatban Makár egy Kis Bodomér nevű, vele egyidős embergyerek társaságában találta magát egy budapesti játszótéren. Bodomér azzal foglalatoskodott, hogy mindenkitől elvett mindent: vödröt, lapátot, homokozóformát; ezen kívül módszeresen taposta szét a többi gyerek homokból készített csodáit: a várakat, a tortákat, a sütiket és a gyümölcsöket.
- Kis Bodomér egy égedelem, de ma haja szála nem görbülhet; egy ekkorka kis kék vagy zöld folt sem keletkezhet rajta – mutatta Szalviusz a kisujja körme alatti piszkot Makárnak – Őrizned kell őt, ez az első feladatod. Megértetted?
Makár jószerivel nem is hallotta Szalviusz hangját: őszinte csodálattal bámulta Bodomér tombolását. Mire felfogta öreg tanára szavait, már nem volt ideje megkérdezni, miért is kéne megóvnia ezt a rosszaságot a hajszálgörbüléstől, a kék vagy zöld foltoktól: Szalviusz eltűnt.
- Annál jobb – gondolta Makár, és a következő alkalommal, amikor Bodomér eltaposott egy homokvárat, nagyot lökött a fiún. Bodomér meglepődve tápászkodott föl, de végül arra a megállapításra jutott, hogy a taposás svungja lendíthette ki az egyensúlyából. És már bele is rúgott egy gyümölcs-sorozatba, mire Makár óriásit csípett a karjába. Bodomér sírva fakadt és rohant az anyukájához, megmutatni a „darázscsípést”. De öt perc sem telt bele, és már megint a homokozóban randalírozott, válogatás nélkül dobálva homok-bombákat a többiek arcába. Akkor Makár teleszórta Bodomér pólóját és nadrágját homokkal.
Bodomér nem látta Makárt – mindenből csak annyit fogott föl, hogy minél komiszabb a többiekkel, annál több rossz történik vele, így lassan-lassan elment a kedve a vadulástól; egy idő után már csak mogorván üldögélt az anyukája mellett, a padon: borzas haja az égnek meredt, térde csupa kék-zöld folt – még két karcolás is volt a jobb lába szárán.
Makár elégedetten bámulta Bodomért - akihez ekkor váratlanul odalépett egy kislány, és kedvesen felajánlotta a morcos fiúnak kék műanyagvödrét a kis piros lapáttal. Makár ettől a jelenettől megborzongott, Bodomér válaszára már nem is volt kíváncsi: visszaugrott a suliba. De azért még onnan fentről is jól érzékelte, hogy Bodomér és a kislány milyen nagy egyetértésben látnak hozzá a homoktorták gyártásához.
Szalviusz összeszűkült szemekkel méregette Makár vállait.
- Kis Bodomérnak meggörbült a haja szála; tele van kék-zöld foltokkal, sőt! Még két karcolás is fellelhető a jobb lába szárán… Mégis – mosolyodott el az öreg tanító - Ötöst kell adnom neked, Makár. Szép munka volt!
Makár élete első tanítási napján behúzott nyakkal bandukolt haza az iskolából. Mindjárt az első nap így indítani! Mit kap ezért odahaza?!
Nos: az édesanyja elismerő pillantását, azt kapta Makár:
- Telefonált az osztályfőnöknőd, hogy ma nem voltál bent a suliban. Iskolakerüléssel indítani a tanévet! Ezt nevezem! Ilyennek kell lennie egy vérbeli ördögfiókának! Büszke vagyok rád, fiam!
Makár kimondhatatlanul megkönnyebbült – ugyanakkor ördöghöz méltatlan módon furdalta a lelkiismerete, amikor arra gondolt, hogy Bodomér milyen szépen, szelíden gyártja a homoktortákat a kislánnyal odafent (vagy odalent???), Budapest egyik játszóterén.

Nincsenek megjegyzések: