2011. február 8., kedd

Vicc

Még soha senki nem látta sírni. Emil vagány srác. Megedzette az élet. Ha a piacon utánakap a Zöldség-Gyümölcsös Néni kutyája, szeme se rebben. Ha kezét emelve kiált rá a Halas Bácsi, hogy: „Nem takarodsz innen, fene a fajtádat?!” - Emil vállat von, és odébbáll. Megszokta, hogy vele nemigen barátkozik senki, hogy ő mindig mindenkit kihoz a sodrából. Ezért aztán nem is csinál ügyet a felé áramló szidalmakból, fenyegetőzésekből. Közönye viszont csak olaj a tűzre: Emilt szemtelennek tartják, és tiszteletlennek. Pedig csak egy csóró legyecske, aki egyik napról a másikra próbál megélni. Egy kis piaci légy.

Kora hajnalban a Halas Bácsi bódéjában kezd. Körbedongja a másnapos halakat, hiába hevernek a jégen: Emil egy pillanat alatt meg tudja különböztetni őket a frissektől, és boldogan lakomázik belőlük, a Halas Bácsi nem kis bosszúságára. (Manyika, ha halat vásárol, - Emilnek hála!-, mindig tudja melyik kupacból érdemes választania.)
Emil a délelőttjeit a Zöldség-Gyümölcsös Néni standján tölti: rohadófélben lévő karalábékon, sápadt retkeken delel, és mindenkinél korábban tudja, mikor indul erjedésnek a barack. (Manyika gyakran vesz a Zöldség-Gyümölcsös Nénitől olyan árut, amire Emil száll, mert Manyika gyümölcsből az érettebbet, zöldségből a fonnyadtabbat kedveli.)
A kora délutánok már szinte békések. A Virágos Lány csak ritkán próbálja meg Emilt elhajtani, egy-egy türelmetlen ciccentés kíséretében, Emil tehát ebéd után a Virágos Lány gerberáin, rózsáin, nárciszain szundikál. (Manyika rendszerint fonnyadt virággal tér haza a piacról, mert bármennyire tetszik is neki, nincs szíve épp azt választani, amin Emil sziesztázik.)
A délutáni pihenő után Emil csavarogni indul, sokszor késő éjszaka is távol marad - de másnap hajnalban, pontban nyitáskor mindig megjelenik a piacon újra.

Mondom: még soha, senki nem látta sírni.

Aztán egyszer mégis láthatták volna – de azon a bizonyos napon nem nézett Emilre senki.

Kivéve Manyikát.

- Mi van vele?
- Ide lesz a vöröshagyma? Száz a vége, ha nem kér mást - nézett Manyikára a Zöldség-Gyümölcsös Néni.
- Mi van a legyecskével? – kérdezte újra Manyika, és a nyomaték kedvéért mutatóujjával Emil felé bökött. Emil a Halas Bácsi bódéját támasztva zokogott. A Zöldség-Gyümölcsös Néni tekintete követte a Manyika ujja által jelzett irányt, átbámult a bódéhoz, pislogott kettőt, majd újra Manyikára nézett.
- Én nem látok semmiféle legyecskét. Oda mit adhatok?
Manyika, jobb híján, orrára biggyesztette az olvasószemüvegét, és enyhén előregörnyedve, szemét le nem véve Emilről, pár lépést tett a Halas Bácsi bódéja felé.
- Elveszített valamit, Manyika drága? - ugrott mellé a Halas Bácsi.
- Jaj, nem, kedves Ottó, csak ezt a kis legyet figyelem - Manyika újra suttogóra fogta – Maga szerint mi baja lehet?
A Halas Bácsi készségesen előrehajolt, hogy megnézze, ki miatt aggódik Manyika.
- Ejnye! Ennyit romlott volna a látásom tegnap óta? Manyika drága, én itt nem látok senkit.
Manyika olyan hirtelen állt föl, hogy egy pillanatra megszédült. Melyikük szemével lehet a baj?
- Bocsásson meg, kedvesem! - szólította meg a Virágos Lányt, miután picit csillapodott a szédülése.- Ha szépen megkérem, megteszi, hogy vet egy pillantást erre a kis légyre itt?
- Persze, szívesen - lépett a Halas Bácsi bódéjához a Virágos Lány - de hiába meresztgette segítőkészen a szemeit, ő sem látta Emilt.

Manyika hazaszédelgett; a vöröshagymát a Zöldség-Gyümölcsös Néni standján felejtette. Otthon dobogó szívvel hevert az ágyán: egy szemernyit sem aludt az éjszaka.

Másnap korán a piacon volt megint. A Halas Bácsi együtt reggelizett a Zöldség-Gyümölcsös Nénivel és a Virágos Lánnyal, szemlátomást igen vígan voltak. Emil is ott volt, már nem zokogott, dühödten keringett körülöttük; rászállt a Halas Bácsi orrára, a Zöldség-Gyümölcsös Néni szemüvegére, a Virágos Lány fülcimpájára - de mintha nem is létezett volna. Feltűnő volt viszont, hogy minél dühödtebben kering a többiek körül Emil - a másik három annál vidámabb. Manyikának valami azt súgta, nem a látásukkal van probléma...
- Jó napot! - lépett oda hozzájuk – Alighanem esni fog ma. Alacsonyan szállnak a legyecskék, nem igaz?
- Miféle legyecskék? - vonta fel szép szemöldökét a Virágos Lány.
- Mi ma még egy fia legyecskét sem láttunk errefelé! - állította mosolyogva a Halas Bácsi.
- Szerencsére egyet sem! - tódította a Zöldség-Gyümölcsös Néni.
Emil erre eszeveszett tempóban kezdett körözni körülöttük, de a másik háromra ez láthatóan semmilyen hatást nem tett. A Virágos Lány lebiggyesztette a száját, a Halas Bácsi ásított és nyújtózkodott, a Zöldség-Gyümölcsös Néni pedig a homlokát törölgette.
- Nos, akkor... Talán mégis marad a napsütéses idő. - Manyika gyorsan elköszönt és aznap nem vásárolt semmit a piacon.
Otthon szomorú szívvel hevert az ágyán, és megint nem aludt éjszaka. Gondolkodott.

Harmadnap Emilt a Halas Bácsi bódéjában találta, egy pontyon üldögélt, szemlátomást letett már arról, hogy felhívja magára a figyelmet. Piszkálgatta a halat, s bár a Halas Bácsi felől befalhatta volna akár a teljes aznapi készletet is, Emilnek nem volt kedve falatozni.
- Szép napot! - üdvözölte Manyika a Halas Bácsit – Jó reggelt! - integetett a Zöldség-Gyümölcsös Néninek – Szép időnk van! - mosolygott a Virágos Lányra. - Tudják, ma valami nagyon finomat szeretnék főzni! Az unokám jön hozzám ebédre!
- Szebbnél szebb halaim vannak, Manyika!
- Frissek a zöldségeim, aranyos!
- Tessék vinni virágot is a különleges ebédhez!
- Pompás lakoma lesz! - lelkesedett Manyika és válogatni kezdett.
Hosszan válogatott, miközben a szeme sarkából Emilt figyelte. Melyik halat vegye? Melyik zöldséget vigye? Milyen virágot válasszon? 
Emil csak ült.
Manyika egyre bizonytalanabbul válogatott.
Emil meg se mozdult.
Manyika egyre kedvetlenebbül válogatott.
Emil csak bámult maga elé.
Manyika szinte egyenként nézte végig a halakat.
Darabonként a krumplit.
Szirmonként a gerberát.
- Nagyon szép minden... - mondta végül.
- Akkor válasszon, Manyika drága!
- Tudja, kedves Ottó… Könnyebben menne, ha itt lenne a segédjük.
- A segédünk?- bámult a Virágos Lány.
- Nekünk nincs segédünk, Manyika! - mosolygott a Halas Bácsi.
- Hogy is lenne?! Sose volt! - így a Zöldség-Gyümölcsös Néni.
- Ezt szomorúan hallom. Pedig én azt hittem, magukhoz tartozik, az a kis légy, akitől olyan vidám volt minden vásárlás - Emil fölkapta a fejét. - Aki mindig meg tudta különböztetni a friss halat a kevésbé frisstől; mindig megmutatta, hogy két, egyformának látszó gyümölcs közül, melyik az érettebb; és akinek olyan kitűnő az ízlése, ha virágokról van szó.
Emil sápadtan próbált felállni a pontyról.
- Úgy tűnik, láthatatlanná vált - morfondírozott tovább Manyika - Két napja én magam még láttam, önök már nem, és, azt hiszem, tegnap is itt keringett még... Ma azonban már én sem látom. Nem. Azt hiszem, végleg eltűnt. Ej, egész elment a kedvem a vásárlástól, annyira hiányzik! No, minden jót kívánok!
Manyika elindult hazafelé.
A Halas Bácsi, a Zöldség-Gyümölcsös Néni és a Virágos Lány egy pillanatig döbbenten álltak.
Döbbenten állt Emil is.
- Manyika, várjon egy percre! - kiáltott utána a Halas Bácsi.
Manyika visszafordult.
- Hiszen... Itt van a legyecske! Itt áll, ponty a ponton... Akarom mondani: pont a pontyon.
Emil hatalmasra kerekedett szemekkel bámult a Halas Bácsira. Manyikának arcizma sem rándult.
- Biztos ebben, Ottó?
- Jaj, aranyos! - sietett a Halas Bácsi segítségére a Zöldség-Gyümölcsös Néni - Nem lehet láthatatlan, hisz csak mi tettünk úgy, mintha nem látnánk.
Manyika hallgatott.
- Viccből.
- Viccből, persze – kacsintott a Halas Bácsi.
- Nevelési célzattal! - emelte égnek a mutatóujját a Zöldség-Gyümölcsös Néni – Mert túl szemtelen volt.
- Pimasz, igen! – bólogatott a Virágos Lány.
- Nem lehetett megregulázni – így a Halas Bácsi.
Manyika lassan Emilre nézett.
Még soha nem látta sírni senki.
- Mit szólna hozzá, uram, ha egy ideig nem piaci légy lenne, hanem házi? - kérdezte Manyika.
Emil lassan bólintott, beleegyezése jeléül.
- Akkor, legelőször is, meghívom egy ebédre.
Manyika óvatosan tenyerére vette Emilt, és elindult hazafelé.
- De hisz... Még nem is tetszett venni semmit – szólt utána bátortalanul a Virágos Lány.
De Manyika nem válaszolt. Kisétált a piacról. Vitte Emilt.

Nincsenek megjegyzések: