2010. november 14., vasárnap

Nyolcadik rész helyett bemutatom Körmöczi Györgyöt - de csak sietve

Tévhit, hogy angyalnak lenni könnyű. Mint ahogy az is, hogy minden angyal szép, kedves, könnyed, légies... - ez egy marhaság! Aki ezt állítja, az nyilvánvalóan sosem találkozott még Körmöczi Györggyel.
Furcsa neve egy félreértés következménye. (Körmöczi György gyakran ért félre: amilyen precíz és pontos a hivatásában, olyan szórakozott az angyalhétköznapokban.) Élete legelső angyalértekezletén, amikor nevet kellett volna választania magának, rosszkor tette föl a kezét. Azt hitte, hogy egy Körmöczi György nevű ember védelmét vállalja el - és nem értette, min röhögnek a többiek.
Az értekezleteken, egyébként, a mai napig képtelen rendesen odafigyelni - ezért van az, hogy mindig elhappolják előle a legizgalmasabb, legszebb, legnemesebb feladatokat. Körmöczi Györgynek maradnak a reménytelennek, kilátástalannak tűnő esetek; az önsajnálók, a világba-vetettek, a lúzerek... De, mert a munkáját száz százalékosan végzi, a legközelebbi angyal-értekezleten félholt a fáradtságtól, tehát (bármennyire is igyekszik) nem bír figyelni - és megint csak rémesen nehéz eseteket kap. Csoda-e, ha dohányzik és picit többet iszik a kelleténél? (Persze munka közben soha, egy kortyot se!) (Esetleg az angyal-értekezletek előtt, egyetlen kupicával...)

Nincsenek megjegyzések: