2010. november 28., vasárnap

Körmöczi György materializálódik

Körmöczi György a Nyolcvanas Busz Csertő utcai megállójáig ugrott ijedtében.
- A fenébe is! Ennek nem sok híja volt! - mondta, jobb szárnyát tapogatva. De már akkor meg is szólalt a csipogója. -  Na, már csak ez hiányzott! Odafönt mindent tudnak!
- Sajnálom! Sajnálom, sajnálom, sajnálom! - vonult be negyed órával később a tanácsterembe, mentolos cukorka illatát árasztva maga körül.
- György, nagyot hibáztál!
- Igen, tudom. De biztosíthatom a tisztelt Tanácsot, hogy korántsem akkora a baj, mint amekkora lehetne... Mármint... Ahhoz képest, hogy én...
- Majdnem megláttak! - ingatta fejét a korelnök.
- Nem csak "majdnem", uram! Körmöczi György egy pillanatra effektíve materializálódott! - kopogtatta az aktákat a titkár.
- M...megláttak? Itt bizonyára valami tévedés lesz! Látni nem láthattak! Csupán egy icipicit hozzáértem a védencem hátához. Való igaz: ettől kissé megtántorodott, de...
- Micsoda? Meg is lökted? - pattant fel a korelnök.
- Erről az aktákban egyetlen szó sincs! - pörgette a lapokat a titkár.
Körmöczi György legszívesebben leharapta volna a saját nyelvét.
- Kétféle módon is érzékeltek, tehát! - törölgette homlokát az elnök, és visszahanyatlott a székébe - Lefogadom, hogy megint tüsszentettél!
- Nem, uram, azazhogy én már jó ideje...
- Tüsszenteni pedig csak úgy tüsszenthettél, hogy előtte szagolgattál. György, te megint beleszagoltál a levegőbe!
Körmöczi György megtört.
- Értse meg, uram, vészhelyzet nem állt fönn! Derűs vasárnap a mai, ilyenkor nem történik még egy mezei baleset sem. Védencem unokája a fürdőszobában mosta épp a kezét...
- Kis sámlin állva, hogy elérje a mosdót! Erről tehát akármikor lebillenhetett volna! - emelte égnek a golyóstollát a titkár.
- Engedelmet kérek: a kislány nem az én kliensem! - vörösödött el az angyal, akit Körmöczi Györgynek hívnak.
A titkár hisztérikusan felröhentett.
- Ez nem kifogás!
- Különben pedig védencem épp azért állt mellette, hogy vigyázzon rá. Semmi dolgom nem akadt, úgy ítéltem, megengedhetek magamnak egy parányi szippantást...
- És ezért materializálódtál. Hogy beleszagolhass a levegőbe - fűzte össze ujjait a korelnök.
- I...igen. És csodálatos szappanszagot éreztem, uram! Egyszer ön is kipróbálhatná, igazán, milyen az, amikor...
- Megérezted a szappanszagot, tüsszentettél, minek következtében taszítottál egyet a védenceden.
- Hozzáért a szárnyam a gerincéhez, ez minden. Csak egy pillanatig tartott az egész: védencem maga se tudná megmagyarázni, mi az amit érzett. Látni pedig egészen biztos nem láthatott, hiszen háttal állt nekem.
- Nem is ő látott meg, György, hanem a kislány édesanyja. Az előszobából! - lobogtatott egy lapot a titkár.
Körmöczi György nagyot nyelt.
- Engem?
- Egy villanást, egész pontosan. Ugyanabban a pillanatban, amikor meglökted a védencedet.
A teremre súlyos csend ereszkedett.
- És most? Mi a tisztelt Tanács szándéka velem? - roskadt egy székre György.
A korelnök elvigyorodott.
- Rendkívüli dicséretben részesítünk, amiért ilyen rafinált módon szerencséltetted ezoterikus élményben védencedet és családját. Ha tudnád, György! Még most is erről beszélnek! Egészen különleges vasárnapot szereztél nekik! Sosem fogják elfelejteni 2010 novemberének hetedik napját, és még sokáig fel fog merülni bennük a kérdés: mi történt velük negyed háromkor?
- Milyen csalódottak lennének, ha tudnák, hogy mindössze egy angyal-hapci az, amit ők földöntúli üzenetnek hisznek! - fanyalgott a titkár.
- Angyal-hapci vagy az Univerzum üzenete: számukra nem jelent nagy különbséget - legyintett a korelnök - Tehát, György: ez a te napod! Ma az egész Föld nevű bolygón nem volt még két ilyen izgatott és boldog ember, mint ez a két nő! Kérhetsz bármit!
Györgyből kiszakadt a megkönnyebbülés sóhaja. Rögtön ezután éles fájdalom hasított a fejébe.
- Egy aszpirint szeretnék, uram! Meg egy kávét, cukor nélkül. És, ha nem túl nagy kérés: szeretnék ott lenni, amíg kifő. Tudja: imádom az illatát!

6 megjegyzés:

Orsi írta...

Szappanszag, hát ezért érdemes, én az új könyvek illatát szeretem.

Badacsonyi Angéla írta...

Azt én is, nagyon! (Szerintem György úgyszintén...) :)

Sőregi Melinda írta...

belefoglaltad a szülinapom! :-)

Badacsonyi Angéla írta...

Az Élet foglalta bele! Mert ez egy Igaz Történet. És teljesen hiteles az időpont is! :)

Momo írta...

Ez angyali időpont, az már biztos! Engem például akkor csókolt meg először akkor-még-nem-férjem...Valami villanásra is emlékszem. :-) Talán angyalszárny volt...

Sőregi Melinda írta...

:-)