2010. november 28., vasárnap

Körmöczi György materializálódik

Körmöczi György a Nyolcvanas Busz Csertő utcai megállójáig ugrott ijedtében.
- A fenébe is! Ennek nem sok híja volt! - mondta, jobb szárnyát tapogatva. De már akkor meg is szólalt a csipogója. -  Na, már csak ez hiányzott! Odafönt mindent tudnak!
- Sajnálom! Sajnálom, sajnálom, sajnálom! - vonult be negyed órával később a tanácsterembe, mentolos cukorka illatát árasztva maga körül.
- György, nagyot hibáztál!
- Igen, tudom. De biztosíthatom a tisztelt Tanácsot, hogy korántsem akkora a baj, mint amekkora lehetne... Mármint... Ahhoz képest, hogy én...
- Majdnem megláttak! - ingatta fejét a korelnök.
- Nem csak "majdnem", uram! Körmöczi György egy pillanatra effektíve materializálódott! - kopogtatta az aktákat a titkár.
- M...megláttak? Itt bizonyára valami tévedés lesz! Látni nem láthattak! Csupán egy icipicit hozzáértem a védencem hátához. Való igaz: ettől kissé megtántorodott, de...
- Micsoda? Meg is lökted? - pattant fel a korelnök.
- Erről az aktákban egyetlen szó sincs! - pörgette a lapokat a titkár.
Körmöczi György legszívesebben leharapta volna a saját nyelvét.
- Kétféle módon is érzékeltek, tehát! - törölgette homlokát az elnök, és visszahanyatlott a székébe - Lefogadom, hogy megint tüsszentettél!
- Nem, uram, azazhogy én már jó ideje...
- Tüsszenteni pedig csak úgy tüsszenthettél, hogy előtte szagolgattál. György, te megint beleszagoltál a levegőbe!
Körmöczi György megtört.
- Értse meg, uram, vészhelyzet nem állt fönn! Derűs vasárnap a mai, ilyenkor nem történik még egy mezei baleset sem. Védencem unokája a fürdőszobában mosta épp a kezét...
- Kis sámlin állva, hogy elérje a mosdót! Erről tehát akármikor lebillenhetett volna! - emelte égnek a golyóstollát a titkár.
- Engedelmet kérek: a kislány nem az én kliensem! - vörösödött el az angyal, akit Körmöczi Györgynek hívnak.
A titkár hisztérikusan felröhentett.
- Ez nem kifogás!
- Különben pedig védencem épp azért állt mellette, hogy vigyázzon rá. Semmi dolgom nem akadt, úgy ítéltem, megengedhetek magamnak egy parányi szippantást...
- És ezért materializálódtál. Hogy beleszagolhass a levegőbe - fűzte össze ujjait a korelnök.
- I...igen. És csodálatos szappanszagot éreztem, uram! Egyszer ön is kipróbálhatná, igazán, milyen az, amikor...
- Megérezted a szappanszagot, tüsszentettél, minek következtében taszítottál egyet a védenceden.
- Hozzáért a szárnyam a gerincéhez, ez minden. Csak egy pillanatig tartott az egész: védencem maga se tudná megmagyarázni, mi az amit érzett. Látni pedig egészen biztos nem láthatott, hiszen háttal állt nekem.
- Nem is ő látott meg, György, hanem a kislány édesanyja. Az előszobából! - lobogtatott egy lapot a titkár.
Körmöczi György nagyot nyelt.
- Engem?
- Egy villanást, egész pontosan. Ugyanabban a pillanatban, amikor meglökted a védencedet.
A teremre súlyos csend ereszkedett.
- És most? Mi a tisztelt Tanács szándéka velem? - roskadt egy székre György.
A korelnök elvigyorodott.
- Rendkívüli dicséretben részesítünk, amiért ilyen rafinált módon szerencséltetted ezoterikus élményben védencedet és családját. Ha tudnád, György! Még most is erről beszélnek! Egészen különleges vasárnapot szereztél nekik! Sosem fogják elfelejteni 2010 novemberének hetedik napját, és még sokáig fel fog merülni bennük a kérdés: mi történt velük negyed háromkor?
- Milyen csalódottak lennének, ha tudnák, hogy mindössze egy angyal-hapci az, amit ők földöntúli üzenetnek hisznek! - fanyalgott a titkár.
- Angyal-hapci vagy az Univerzum üzenete: számukra nem jelent nagy különbséget - legyintett a korelnök - Tehát, György: ez a te napod! Ma az egész Föld nevű bolygón nem volt még két ilyen izgatott és boldog ember, mint ez a két nő! Kérhetsz bármit!
Györgyből kiszakadt a megkönnyebbülés sóhaja. Rögtön ezután éles fájdalom hasított a fejébe.
- Egy aszpirint szeretnék, uram! Meg egy kávét, cukor nélkül. És, ha nem túl nagy kérés: szeretnék ott lenni, amíg kifő. Tudja: imádom az illatát!

2010. november 20., szombat

Változatok érdeklődésre

Paraván
Felborult. El is tört. És ezt
egy "Bocsánat!" nem ragasztja...
- Nem ér-de-kel! - tagolja ő.
- Érdekeljen! - dör'g az apja.

Tükör
Ő nem éhes.
- Nem érdekel! - szól az ap'.
- De érdekeljen!

2010. november 19., péntek

Vidék-város

Kedves Barátok, Olvasók, Burattinátor-drukkerek!
Vidék-város konfliktusokat gyűjtögetek - ha megosztanátok velem (akár nyíltan, akár magánlevélben) személyes (és jelentős!) élményeiteket, sokat segítenétek nekem! Olyan konfliktusokat keresek, amikben hátrányotokra, illetve előnyötökre vált városi, illetve vidéki származásotok, kötődésetek, életformátok. 
Segítségeteket hozzászólás formájában, avagy magánlevélben juttathatjátok el nekem a badacsang@gmail.com e-mail-címre. 
Előre is köszönöm!

2010. november 17., szerda

Helyzetjelentés

Mostanában nem írok - és ennek csak részben oka az időhiány. Úgy érzem magam, mint Berzsián költő. (Ő vajon mit csinálna ebben az internetközpontú világban? Böngészné jó ideje nem frissített blogjának egyre romló statisztikáját? Szeretném hinni, hogy: igen. Ettől jobban érzem magam valahogy...)
Amíg összeszedem magam - hát hiszen: "Van elég gőzünk..." - , ajánlom azt, ami ajánlható.

Szövegkönyvek:
(Tessenek csak ráklikkelni!)
A Farkas és a hét kecskegida
A beszélő fa
Bollár Kótyag és Mámori Nellike nagy találkozása

Elkészült mesék:
A Véletlen meséi
A Házi Feladat meséi (egyelőre csak egy darab...)


Egy félkész, parttalan mesefolyam - elakadva a Nyolcadik Rész előtt:
Az Átváltozás meséi (Visszafelé olvasandó!)

Ezen kívül versek és kevésbé versek, egy halom hős (Az angyal, akit Körmöczi Györgynek hívnak, Oktávia és Oktalan, K. Inga, Hogya), nem utolsó sorban Két Édes Kis Nő (panniságok, bibiségek) és néhány, a Tintaló Társulásnak/-ról írt iromány (Cirkuszok és Varieték, tintaló vers).

Kellemes olvasást!

2010. november 14., vasárnap

Ottilia

Ottilia
itt éli a
mindennapjait.
Másik néven
másik helyre
nem kellett - de: csitt!

Ottilia
(nem tudta még,
hogy így hívják őt!)
bánatában
zokogott és
megivott egy sört.

(Azt is csak a
rím kedvéért
tette ez a bocs.)
(Most már jól van.)
(És itt tartják:
Kecskemét.) (S Nagy Becs.)

Klikk ide: HAJNALI CSILLAG PEREMÉN
(Ottiliát Sipos Katalin készítette.)

Nyolcadik rész helyett bemutatom Körmöczi Györgyöt - de csak sietve

Tévhit, hogy angyalnak lenni könnyű. Mint ahogy az is, hogy minden angyal szép, kedves, könnyed, légies... - ez egy marhaság! Aki ezt állítja, az nyilvánvalóan sosem találkozott még Körmöczi Györggyel.
Furcsa neve egy félreértés következménye. (Körmöczi György gyakran ért félre: amilyen precíz és pontos a hivatásában, olyan szórakozott az angyalhétköznapokban.) Élete legelső angyalértekezletén, amikor nevet kellett volna választania magának, rosszkor tette föl a kezét. Azt hitte, hogy egy Körmöczi György nevű ember védelmét vállalja el - és nem értette, min röhögnek a többiek.
Az értekezleteken, egyébként, a mai napig képtelen rendesen odafigyelni - ezért van az, hogy mindig elhappolják előle a legizgalmasabb, legszebb, legnemesebb feladatokat. Körmöczi Györgynek maradnak a reménytelennek, kilátástalannak tűnő esetek; az önsajnálók, a világba-vetettek, a lúzerek... De, mert a munkáját száz százalékosan végzi, a legközelebbi angyal-értekezleten félholt a fáradtságtól, tehát (bármennyire is igyekszik) nem bír figyelni - és megint csak rémesen nehéz eseteket kap. Csoda-e, ha dohányzik és picit többet iszik a kelleténél? (Persze munka közben soha, egy kortyot se!) (Esetleg az angyal-értekezletek előtt, egyetlen kupicával...)