2010. június 14., hétfő

Malac, malac, kismalac...

Kevés szánalmasabb dolog van a Földön a virtuális állattartásnál - véli hősöm, és újabb pizzát helyez a barna pulóveres, piros-zöld csíkos sállal körbetekert malacka szájába. Amikor regisztrált a közösségi oldalra - valamikor múlt év tavaszán - magához vette ezt a tamagocsit is. Idővel változtatott a nemén, többször költöztette és öltöztette át, kapcsolatuk ezzel együtt tegnap estig zökkenőmentesnek volt mondható. Ha a Malacka éhes volt, hősöm a tálkára kattintott, és a Malacka jól lakott pizzával. Ha nem volt pizza a tálkában, hősöm bevásárolt abból a pénzből, amit a malacka gondozásáért és szeretgetéséért kapott majd' minden bejelentkezésnél. (A tökéletes szociális rendszer - morfondírozott nem egyszer hősöm: vállalj gyermeket, és megkapsz minden szükséges támogatást!) A habfürdőre kattintva tiszta lett a kismalac, a szívecskét nyomogatva pedig szeretve lett. Milyen egyszerű!
Tegnap óta azonban... 
Hősöm hiába nyomogatja a szívecskés gombot: a Malacka elégedettség mérője nem mozdul. Evett, fürdött, sétált, hősöm (koponyánként 25 tallérért) megszeretgette valamennyi barátját is (hősömet ettől az opciótól is a hideg rázza: szeretgesd meg barátaidat - anyagilag is megéri!)... Épp csak tulajdon malacát nem sikerült megölelnie.
Az ügy kezd kétségbeejtővé válni.
Mit kezd az ember valakivel, aki nem hagyja magát megszeretgetni - miközben majd meghal, annyira vágyik rá?

Nincsenek megjegyzések: