2010. június 7., hétfő

1. Kornél

Egy pad mindenkié - és senkié.

Boldoghy Kornél egy padon üldögélt - és örült. Mert sütött a nap. Mert zöldellt a pad melletti fa. Mert fütyültek a rigók. Kornél az esőnek, a lombjuk vesztett fáknak és a varjak kárálásának is tudott örülni - különösen, ha egy barátságos szoba ablakán keresztül figyelhette mindezt. Mivel azonban nem mindig lakhatott barátságos szobában, - olykor még barátságtalanban sem- , előfordult, hogy egy padon üldögélve kellett néznie az esőt, a lombjuk vesztett fákat és hallgatnia a varjak kárálását. Olyankor egyáltalán nem örült. Most azonban sütött a nap, zöldellt a pad melletti fa és fütyültek a rigók. Kornél tehát úgy örült, ahogy csak ritkán örül az ember fia, pedig megint nem volt szobája, - se barátságos, se barátságtalan-, ahová estére behúzódhatott volna aludni.

Nincsenek megjegyzések: