2010. május 13., csütörtök

Rossz nap

- Én addig nem hiszek benned, amíg nem teszel csodát! - mondta egy rossz napon K. Inga Körmöczi Györgynek, ennek a fura nevű angyalnak. K. Inga ugyanis szokott beszélni néha feltételezett angyalához: kérésekkel fordul hozzá, megesik, hogy szapulja - de azért (nagy ritkán) köszönetet is mond neki. Mindezt anélkül, hogy biztos lenne a létezésében.
Mert, sajnos, már egyáltalán nem emlékszik a születése előtt megismert angyalra, aki pedig olyannyira létezik, hogy még neve is van, egészen különös, - angyalságának tudatában már-már hajlamos vagyok azt mondani: idétlen - neve, (ki hallott már olyat, hogy egy angyalt...); mindegy: K. Inga elfelejtette őt nevestül, mindenestül, mint ahogy rendszerint valamennyien elfelejtjük mindazt, ami a születésünk előtt történt velünk. K. Ingának azért persze vannak sejtései György létezését illetően, sőt, néhány nehezen megfogalmazható... tapasztalata is, mely az idő előrehaladtával rendre érdekességgé, végül puszta véletlenné degradálódik. A bizonyosság sosem állandó.
Fent említett rossz napon K. Inga váratlanul provokálni kezdte Körmöczi Györgyöt.
- Én addig nem hiszek benned, amíg nem teszel csodát! - Ez persze fenyegetés volt a javából. Azt hiszem, az angyalok odaát épp annyira igénylik az emberek hitét, mint emezek itt a csodákat.
- Nem hiszek benned, amíg nem teszel csodát! - ismételte K. Inga. És várt.
Körmöczi György nem rezelt be. Nem hisz - nem hisz: ő baja - gondolta. Mondani csak annyit mondott:
- Én addig nem teszek csodát, amíg nem hiszel bennem! - és rágyújtott egy cigarettára.
De K. Inga nem hallotta. Köhögőroham fogta el. Átkozott meghűlés!

Nincsenek megjegyzések: